Mi az a leghosszabb idő, ami még belefér, hogy nem beszéltek egy barátotokkal? (kifejtés lent)

Teljes mértékben kapcsolatfüggő.

Ha elgondolkozol, hogy a barátoknak nevezettek személyek ugyanannyira ragaszkodnak-e hozzád, akkor meg kell lásd, hogy több részre oszlik. Azt is neked kell tudnod, hogy mi köti őket hozzád. Ha valami, amit te adsz nekik, akkor természetesen örülnek a jelenlétednek, amíg kapják azt, de utána elfelejtenek.

Kicsit eltér, bár hasonló: Egy nagyon kedves emlékem, hogy a nővérem mindig valami különleges vagy/és maradandó dologgal köszöntött születésnapomon, míg mások: csokoládé és a többi sablon dolgokkal.

Kellene érezned, hogy ők mennyire tartanak rád igényt. Ha nem érzed ennek mértékét, akkor gyanítom, hogy nem sok minden köt össze titeket.

Hát ez relatív. Én például azokkal a barátaimmal, akivel nem találkozom, csak nagyon ritkán beszélek, mert mindkettőnknek sok a dolga, de ha mondjuk alapból napi szinten beszéltek, akkor 1 hét. Ha 3 naponta akkor esetleg kettő.

De egyébként, ha nem keres, akkor én nem besértődnék, szimplán már nem lenne a barátom, mert az úgy nem igazi barátság, hogy csak az egyik felet érdekli, hogy mi van a másikkal

1-es vagyok.

Tudnod kell azt is, hogy mennyire vagytok elfoglalva az élettel: családdal, rokonsággal, munkával, muszáj-teendőkkel és egyéb teendőkkel. Aki pl. dolgozik (heti 5-6 alkalommal) és van családja, annál a család van az első helyen és lehet, hogy neki a 2 havonta egyszeri találkozás teljesen normális, míg teneked rengeteg szabadidőd van (csak hébe-hóba dolgozol, családdal nem töltesz sok időt, rokonsággal szintén, muszáj-teendőkből kevés van és az egyéb teendőkből sincs sok).

Kortól, élethelyzettől (család, távolság, elfoglaltságok) és természetesen a kapcsolat erősségétől függ mindez, tehát nem lehet azt mondani, hogy ennyi meg ennyi idő után szabad megsértődni.

Még annyit hozzá teszek, hogy akinek hiányzik a jelenléted, az ki fogja mutatni valahogyan.

Nekem van egy ismerősöm, akivel nem egyezünk bizonyos témákban, de más dolgokról nagyon jól elbeszélünk. Én személy szerint kívánom és vágyakozok a társasága után (lehet, hogy azért is, mert nem beszélek senkivel úgy, ahogy vele, még negyede annyira mélyen sem beszélek senkivel, mint vele), míg ő nem (ezt érzem), de én ezt elfogadom. Azokat a beszélgetéseket nem veti meg, amiket akkor felhozok, de ő nem különösebben nyit.

Én a 20as éveim elején csináltam ilyen "kísérletet" és saját tapasztalatból mondom, hogyjobb az ilyenbe nem belekezdeni, mert csak magadat fogod hergelni vele.

Amúgy én is azt mondom, hogy kapcsolatfüggő. Van olyan barátnőm aki külföldön él, évi 2x beszélünk telefonon és 3-4 évente találkozunk személyesen de mégis a barátnőmnek tartom.

Nyilván azt is érzi az ember, ha valakivel megromlott a kapcsolat. Ilyenkor mérlwgelj, hogy megéri-e neked ezt a kapcsolatot fenntartási vagy több frusztrációt okoz neked.

Ember- és kapcsolatfüggő. Bár bevallom őszintén, én "végeztem ilyen kísérletet" és nem mentem vele annyira sokra.

2 embertől eltekintve, mindenki más (4-5 barát) keresett engem heteken belül. A 2 említett lány közül az egyik nagyon passzívan kezdett viselkedni, és bántott, hogy valami félrement és csak én próbálom menteni. De szerveztünk egy találkozót és minden olyan volt, mint rég, sőt, talán jobb is! Szerintem a mi barátságunknak még jót is tett ez a pici külön töltött idő. A találkozó előtt közel fél évig nem beszéltünk és végül én írtam rá először.

A másik lánnyal viszont el is távolodtunk, mert neki lelki szemetesláda-féle barátság kell, ami nekem nem igazán..

Szóval, ez a "kísérlet" nem a legmegfelelőbb módszer. Szerintem gondold végig, hogy a ti barátságotok miből is áll, és ahogy előttem is írták, mérlegelj. Ha te sokkal több időt és energiát fektetsz a barátságotokba, akkor nem éri meg ezt fenntartani.

Nálam teljesen normális, ha időnként 1-2 hónapig egyáltalán nem beszélünk, mert vagy elfoglaltak vagyunk, vagy épp nincs igazán miről beszélni, mert csak bedaráltak a hétköznapok és mindenki elvan ezzel-azzal. Olyan ember alapból nincs ezen a bolygón, akivel minden nap igényem lenne beszélni, elég magamnak való vagyok.

Emellett nálam a beszélgetések gyakorisága nem függ össze a kapcsolat mélységével. Van olyan barátnőm, aki elég kommunikatív és ezáltal vele beszélek a legtöbbet, de bajban soha nem fordulnék hozzá. Ellenben a legjobb barátnőmmel van, hogy 3-4 hónap is kimarad, de ha el kéne ásni egy hullát a kertben, akkor őt hívnám és tudom, hogy azonnal repülőre pattanna (na jó, talán nem a mostani helyzetben, de általában) és jönne is segíteni, mert mindig mindenben számíthatok rá.