Miért nem írt vissza?
Van egy barátnőm, messze élünk egymástól. Kb.félévente szoktunk találkozni, amikor a közelben vagyok. Már 2 éve messze élünk egymástól, de előtte legjobb baràtnők voltunk. Aztán eltávolodtunk, ő is bekerült egy új közösségbe, lettek új barátnői. Nem nagyon kerestük egymást. 1 hónapja voltam otthon, akkor újra felvettem vele a kapcsolatot, mert hiányzott, és egy csomó programot szerveztünk, csomószor találkoztunk, és nem is én erőltettem, volt amikor ő is találkozni akart meg bedobott egy programot.
Én elmondtam neki, hogy hiányzott és sajnálom, hogy eltávolodtunk, és szeretném ha tartanánk a kapcsolatot mostantól, ha visszamegyek oda ahol jelenleg élek.
1 hónapja jöttem vissza. Tegnap írtam neki, hogy miújság? Hogy van?
És ő ezt látta is, de nem válaszolt.
Én nem sértettem meg semmivel, annyi volt, hogy mindig beszéltük, hogy elmegyünk este beülünk valahova, és mindig mondtam neki, hogy na majd most ráérek, meg anyám elenged, de soha nem jött össze. Aztán utolsó nap megbeszéltük, hogy na akkor most már biztos elenged, de anyám az utolsó pillanatban szólt, hogy mégse menjek már el mert késő van (addigra már a barátnőm ott állt a ház előtt, rám várt, de nem volt neki fáradtság odajönni, mert ott volt a környéken amúgy is, de akkor le kellett mennem, és megmondanom neki, hogy bocsi, mégse mehetek). Azt mondta semmi baj, de láttam az arcán a , de mégis elbúcsúztunk, megöleltük egymást. Emiatt tényleg megsértődhetett annyira, hogy vissza se ír? Vagy ennyire nem érdekli mi van velem?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Hát mindig anyám szólt bele, nem az én hibám volt. Anyám túlfélt engem, a barátnőm este 11kor végzett a munkával anyám meg akkor már nem engedett el. Előtte arról volt szó, hogy elenged, de aztán hirtelen benyögte, hogy 11 után már nem enged sehova.
De ezt a barátnőmnek persze nem így mondtam el, mert nem akartam, hogy tudja, hogy nekem anyám ennyire beleszól az életembe, amíg ő önállóan mehet ahova akar és amikor akar.
Ezt cikinek érzem 16 évesen.
Neki csak annyit mondtam, hogy bocsi, de anya nem enged már el, mert holnap megyünk vissza és még pakolnunk kell.
Én nem hívtam volna oda a ház elé, ha ezt előre tudom. De anyám előtte azt mondta (azt is sértődötten), hogy azt csinálok amit akarok. Aztán amikor ott volt a barátnőm, mondtam, hogy na elmentem, hamar megjövök és nekiállt őrjöngeni, hogy hogy lehetek ennyire hülye, hogy az utolsó estén elmászkálok, és ők korán le szeretnének feküdni, mert másnap korán kelünk. De előtte lévő napokban sem engedett el, és akkor is akkor kelt ki magából amikor már ott volt a barátnőm. Előbb is mondhatta volna, és akkor előbb szóltam volna neki, hogy ne jöjjön. Még a mai napig mérges vagyok ezért anyámra, pedig már 1 hónap eltelt. És nekem volt meg van bűntudatom emiatt.
Persze mondom, hogy a barátnőm amúgy is ott dolgozott a közelben, szóval 2 perc volt neki odajönni a házunk elé, de akkor is. Ő is várta már, hogy végezzen és velem legyen. Ezért nem is szervezett arra az estére másokkal programot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!