Barát az ilyen? 25F Előre szólok, ez hosszú lesz

A magatehetetlenség szó egészen mást jelent, nem ide való.

Olyan ember után ne esdekelj, aki nem becsül, akinek nem vagy fontos.

Értékeld magadat annyira, hogy nem függsz mások barátságától. Azok jó kiegészítők, de nélkülük is egész kell legyen az ember.

biztos nagyon jó lelkü srác vagy. Én is valami ilyesmin megyek keresztül, elkültöztünk és végre lett egy barátnöm aki tényleg sesem keresett, most meg hirtelen felhivott,hogy le van égva és tudnék neki adni. pedig 1 éven keresztül sz*rt rám :(

Az ilyen kapcsolatokat jobbe elengedni, a csopotból meg probálj meg valakit közelebröl megismeri hátha találsz másik barátott ... :)

21L

Szia!

Szerintem nem kell keresned a társaságát. Miért tennéd? Ha ő nem becsül meg téged, akkor te miért becsülnéd meg őt?

Azért ez nem olyan egyszerű, hogy "ha nem keres, akkor ne érdekeljen, mi van vele".

A kérdező írta, hogy oka volt annak, hogy a csoportból távozott. Szerintem nagyon is elképzelhető, hogy emiatt nincs bizalma már azok felé, akik továbbra is ott vannak, vagy ott voltak.

Én azt mondom, próbáld meg tisztázni ezt a dolgot. Egy próbát megér, hogy megbeszéljétek. Ha jó a viszonyotok, talán megnyílik annyira, hogy elmondja, mi a helyzet. Ha nem, akkor még mindig dönthetsz úgy, hogy hagyod a csudába.

Tanácsra nem igazán futja, inkább csak együttérzésre. Átérzem.

A középiskolában egy olyan igazán jó barátnőm volt, akivel egy városban is laktunk és hétvégente vagy suli után is csináltunk programokat, iskolai szünetekben is találkoztunk, tartottunk egymásnak ünnepeket, padtársak voltunk. Majd a negyedik év végén (mi öt éves suliba jártunk) ő egy másik lány osztálytársunkkal elment 3 hónap nyári gyakorlatra külföldre. Ott egy szobában voltak stb, én pedig szeptember elsején már csak azon kaptam magam, hogy egyedül ülök a padban. Onnantól kezdve nem jártunk együtt haza, nem volt soha kedve átjönni vagy találkozni. Idővel kiderült, hogy egyéb családi problémák is keserítették éppen az életét, váltak a szülei, de nem túl barátságosan, többször a rendőrök mentek ki hozzájuk, a tesója nem járt suliba ezért rájuk járt a gyámügy stb stb.

Én pedig mikor évek után összefújt minket megint a szél véletlenül nem értettem, hogy miért nem mondta el akkor ezeket, amikor ott laktunk egymáshoz közel, bármikor átjöhetett volna ha nem akar otthon lenni, nálunk alhatott volna, amennyit csak akart (a szüleim nagyon vendégszeretők) együtt tanulhattunk volna, (neki nincs érettségije, mert utolsó évben annyit hiányzott hogy nem tehette le) de évek múltán is csak megvonta a vállát, hogy nem tudja miért nem mondta el, pedig jó lett volna átjönni.

Akkor utána megint 2 évig sülve főve együtt voltunk, egymástól 5 percre dolgoztunk, találkoztunk minden nap.

Utána hopp egyszer csak beköltözött ahhoz a barátnőhöz akivel külföldön voltak kint és azóta bár megint visszaköltözött a városunkba ismét évek óta nincs semmilyen kapcsolatunk, hiába kerestem, már a szülinapomra sem köszönt fel, pedig régen mindig ő volt első. Arról is mástól tudok, hogy megint itt lakik.

Vannak olyan emberek akik hol okkal, hol ok nélkül csak úgy felszívódnak egy másik ember életéből meg sem indokolva, hogy miért, esetleg csak évekkel később kapva rá választ, vagy ahogy az én esetemben ismét eltűnnek. Én belefáradtam, és bár nagyon hiányzik az a fajta barátság ami köztünk volt inkább nem erőltetem.