Miért kerülnek, mint a pestist?

Átlagosan kinéző lány vagyok, nincs semmilyen szindrómám, pánikbetegségre szedek gyógyszert, de amúgy minden más mentális diagnózist kizárt az orvos, szóval normális vagyok, ha ez lenne kérdéses. Most vagyok egyetemen másodéves, és mindig kezdeményeztem a barátkozást, kedves voltam, nem túl nyomulós, felhoztam, hogy mehetnénk moziba, vagy szerveztem házibulit is, (amire 1 ember jött el és nagyon kínos volt). A lényeg, hogy akikkel beszélek a szakról, állandóan beignorálnak, maguktól semmit nem hoznak fel, és én hiába, úgyhogy feladtam az ismerkedést. Összefutottam egy régi gimis osztálytársnőmmel is, akivel mindig együtt vásároltunk, kávéztunk délutánonként, és megbeszéltük, hogy találkozunk, de lemondta, hogy nincs ideje, nyilván azóta sem írt, hogy mikor jó.

Mi lehet velem a baj? Oké, lehet vannak emberek, akiknek nem jövök be, ez ilyen, és nem is lehet erőltetni. De mi van ha konkrétan MINDENKI beignorál? Nekem olyan érzésem van, minthogyha pestisem lenne... kedvesek az emberek, de nem érdeklem őket, nem akarnak megismerni, és van aki vissza sem ír, ha megkérdezem, hogy van. Legalább 10-15 ember visszautasított, és soha semmilyen konfliktusunk nem volt, csak random.

A pszichológusom sem érti, igazából nincs aspergerem, és furán sem viselkedek, ezért nem értem.

Már annyira abszurdnak tűnik, hogy mindenki passzív velem, mintha nem is ebben a realitásban élnék.

A régi gimis barátokkal jó társaságunk volt, de ők elköltöztek külföldre, és egy lány van, akivel lógni tudok.