Mit tehetnék? Aki hasonlóan van, az mit tett, hogy javuljon a helyzet?

Szeretnék ismeretségeket kötni, új barátokat szerezni ezért elszoktam járni egy helyre, ahol kimondottan ez miatt gyűlnek össze mások is. Ők is ugyanúgy azért mennek, mert mondjuk egyedül vannak, szeretnének tartozni egy kis csapathoz, akikkel programokat csinálnak.

Sajnos hiába megyek, sikertelennek érzem magam. Nem vagyok túl harsány, se társaságközepe típus. De már csak ezért is mindig szándékosan megyek, hogy fejlődjek. Szerintem ezzel sokan vagyunk még így. Viszont hiába, mások már akár egy találkozó után barátnőként köszöntik egymást, én mindig szomorúan távozok. Valahogy nem tudok sokra jutni. Persze elbeszélgetek másokkal, de mintha nem tartoznék oda. Rossz érzés, mert nem tudom mit tehetnék, hiszen próbálkozom. Alapjáraton semmi gond nincs velem se külsőleg, se belsőleg, csak valahogy talán az hogy kicsit csendesebb típus vagyok. Nem tudom mit tehetnék, mert ez vagyok én. Önmagam vagyok. Kedves vagyok, semmi gáz velem szerintem. Fura, hogy hozzám hasonló csendesebb emberekkel se nagyon találkozom. Nehezen tudok becsatlakozni egy-egy nagyobb hangú társaságba, de azért ott vagyok, próbálkozom.

Nehèz ez így, tudom hogy folytatnom kell, mindig szándékosan erőszakolom magam, hogy menjek és résztvegyek a találkozókon. Volt màr valaki hasonló helyzetben? Mivel tudnék változtatni a dolgokon és “népszerűbb” lenni?