Miért nem lehet ilyen embert találni?

Introvertált típus vagyok, de azért van egy pár barátom. Ennek ellenére sokszor olyan, mintha egyedül lennék. Miért nem lehet manapság olyan embert találni akivel komolyabb témákról is tudok beszélni?

Azt, hogy a körülöttem lévők 99,9%-a rosszul reagál arra ha véletlenül szóba kerül, vagy akár ők hozzák szóba a mentális egészségemet és válaszolok, már megszoktam. De nekem fontos a hobbim, szeretek beszélni a jövőképemről, a terveimről, a társadalom hibáiról, az emlékeimről, arról hogy mi történt velem aznap, pszichológiáról. És valahogy úgy áll a dolog hogy ezek a témák már csak nekem érdekesek. A napom unalmas, a jövő aggasztó, a világ szar és semmiről nem lehet már beszélgetni. Ha nem vagyok jól, inkább szóljak másnak (még akkor is ha már nincs kinek), ha rossz kedvem van akkor csak "unatkozom" de ha valakinek valami gondja van körülöttem akkor én legyek ott, keressem még akkor is hogy ha rajta múlna a következő fél évben nem beszélnénk. Az ő napjuk nem unalmas ha elmesélik, csak az enyém. Ha néha elfáradok és ugyan úgy kezelem őket, mint ők engem, akkor egy aljas, gonosz, flegma alak vagyok akinek léteznie sem szabadna, de ha ők szólogatnak be, sértegetnek vagy kritizálnak az teljesen rendben van. Ha olyankor megváltozom kicsit, kedvetlenebb leszek akkor pedig hülye vagyok és nem értem a szarkazmust/viccet (ami egyébként csak szerintük az, valójában csak primitív támadás), azt mondják túl sértődékeny vagyok.

Velem van a baj? Nem minden barátomra igaz, hogy sérteget/támad engem, de az hogy nem tudok már komolyan beszélni senkivel az mindenképpen.