Ha genetikailag felsőbbrendű emberekhez beszélsz magabiztosan, egyenrangúan, megsértődnek, bosszantja őket?

29-es vagyok és aláírom, hogy első blikkre levonunk következtetéseket, de ez nem befolyásol abban, hogy kivel hogyan viselkedem. Mindenkinek ugyanazt a bánásmódot kapja, és mint már mondtam a másik fél személyisége alakíthat ezen pozitívabb vagy negatívabb irányba.

Ha a tapasztalatoknál tartunk, akkor példa: kerti partyn voltunk, adott volt jó pár férfi, akiket én még nem ismertem, akadt közöttük helyes, akadt közöttük átlagos is, nem vagyok vak, felmértem a terepet, de azt hiszem ezt minden ember megteszi, még akkor is, ha nem szándékosan. Odáig mindenki eljut, hogy vonzónak találja-e az adott illetőt, vagy nem. De ez kb ennyiben véget is ér, vagy legalábbis befejezetlen marad, mindaddig, amíg nem beszélünk az adott illetővel. Beszélgettem a "felsőbbrendű" egyeddel is, volt fenntartásom, mert tipikusan a szépfiú benyomását keltette, de mégis gondoltam beszéljünk vele is, hátha pozitívan csalódom, kedvesen álltam hozzá, de tíz perc, döntően ennyi idő kellett hozzá. Hiába volt egyetemet végzett, 180+cm, helyes...egyszerűen borzasztóan irritáló volt, alig vártam, hogy meg tudjak szabadulni tőle (ezzel nem azt támasztom neked alá, hogy 'a további viszonyulásod is az az első benyomás nagyban meg fogja határozni', mert az első benyomásom a jó pasi, az ápolt, igényes, vonzó pasi volt róla), ezzel szemben ugyanúgy beszélgettem az "alsóbbrendűvel" is, fizikai munkát végző, megfáradt tekintetű illető volt, kicsit tartottam tőle, hogy mi is lesz a helyzet, hogyha beszélni fogunk, hiszen nem tudtam mire számítsak, és annyival normálisabb, értelmesebb volt és viccesebb volt, hogy az nem igaz. Így már egy új kedves ismerőssel gazdagabb lettem. Ez ugye az átlagos külső és semmilyen konkrét rosszalás, ítélet nélküli hozzáállásos példám. De ugye voltak ott nők is, itt jön az, hogy ránéztem XY-ra, megállapítottam, hogy teljesen átlagos kinézete van, viszont róla megint csak nem túl pozitív tulajdonságok körvonalazódtak meg bennem. Őt is megközelítettem, beszélgetni kezdtünk és nagyon hamar egy hullámhosszon voltunk. Ott ért az este legnagyobb pozitív csalódása. És igen, az utóbbi két "delikvenssel" ma is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, de T "barátunkról" (a helyes férfi) azóta sem sikerült jobb képet alkotnom, hiába beszéltem vele is már, és próbálkoztam újra a jobb megítéléssel. Tehát nem minden a külcsín, a származás, a végzettség és a pénz.

Még mindig nem tartom tehát hitelesnek a te világnézeted, azaz egy részét aláírom, hiszen igen, szoktam külsőre ítélni, ránézek valakire és megfordul a fejemben, hogy ez biztos egy köcsög ember, vagy nagyzoló/hiú lehet (ezt így arcra, mozgásra, ruházatra), de ilyenkor jön az, hogyha lehetőségem adódik, megpróbálok beszélni velük, győzzön meg a személyisége a valóságról. És kibeb.szott nagy felüdülés, mikor ilyen esetekben bizony csalódom a sunyi kis gondolatomban és értékes emberre lelek szert. És pont ebből jön a tőled való eltérésem, hiszen ha valaki a személyiségével tud fordítani a maga javára vagy ellenére a mérlegen, akkor nincs az az isten, hogy továbbra is beskatulyázzam az általam elképzelt irányba, csak mert külsőre csinos, helyes.

*remélem nem írtam sok katyvaszt vagy ejtettem sok hibát és érthető lesz, hogy mit szeretnék mondani ezzel*