Vannak itt, akiknek nincs haverja?

Nézd az én telefonom 12 éve meg se csörren egyetlen volt ismerősömtől sem

Egy évben egyszer van egy levélváltásom egy-két ismerősömmel interneten de ennyi, egyedül vagyok mint az ujjam

Sajnos a dolgot meg lehet szokni, nekem már fel sem tűnik, hogy nincsenek barátaim

Mondjuk ehhez hozzájátszik az is, hogy a volt ismerőseim mind kétszínű alattomos férgekké váltak az idők folyamán és vagy bűnözőkké váltak vagy pedig bele vannak a bűnözőkbe betegedve ez meg engem abszolút nem érdekel, én nem vagyok sem bűnöző sem maffiabeteg

A másik része az ismerettségi körömnek már családot alapitott ők elvannak a gyerekeikkel, vannak akik meg kiköltöztek külföldre azokkal meg azért nem lehet találkozni

Szóval így elváltak szépen útjaink már több mint egy évtizede de lehet, hogy jobb is mert az ember inkább legyen egyedül mintsem hogy körbevegyék olyanok akik csak a kést forgatják benne a háta mögött

Nekem soha nem voltak igaz barátaim, csak hátbaszúrtak, haverjaim meg egy pillanatra sem.

Most 23. életévemre egy játékon keresztül tettem szert igen jó haverokra, ahogy a játék kapcsán egy Facebookos csoportba bekerültem.

Szóval ami késik nem múlik.

Fura, de nekem így jött össze; engem mindenhol durván kiutáltak, mert nem voltam olyan aki elhordja a másikat a hátamögött, meg durván őszinte vagyok.

Most meg pont ezt szeretik bennem a haverjaim.

Nekem csak 1-2 haverom van, velük is ritkán találkozom.

20F