6 éves barátság: undorral végzõdik. Ez érthetö ebben a helyzetben? Segítenem kellene inkább, de viszolygom.

Úgy írom le a történteket, hogy ne adjam ki a (volt) barátnömet.

Négy éve van egy férfi az életében, szerelemmel indult a kapcsolatuk, de közös megegyezéssel sem akkor, sem azóta nem élnek együtt, nekik ez így jobb. Ekkor az illetõ már nem élt együtt az õt elhagyó feleségével sem jó ideje. Olyan országban élnek, ahol a válás 5 év után jóval egyszerūbb, az alatt pedig idegölõ, hosszas macera.

Barátnõm a válást nyilvánvalóan siettette (ez részemrõl elfogadható emberi dolog), de nem úgy, hogy a másik emailjeit, telefonját ellenörizzük, számonkérjük stb. Õ megtette, nem is értette, mi ezzel a gond. Féltékenységre nem tudom mi oka lehetett, hiszen a hölgy (exfeleség) kb a világ másik felére költözött.

Ez után a bnõmnek kb mániája lett a válás, és ezzel egyidõben megváltozott a személyisége velem is.

A kommunikációnk felületessé vált, ostoba influenszerek kisiskolás szintū videóit kapom tõle naponta 3X, es a celebpletykákról tud órákig beszélni, hogy már a falat kaparom.... sokszor idióta emojikat kaptam válaszul egy-egy hosszabb üzenetemre, majd észrevettem, hogy néha nem ugyanúgy mesél el egy-egy történetet, tehát õszintétlen.

(Akkor miért mondja el????)

Ez után egy alkalommal verbálisan és fizikailag is bántotta a pasit, amire nem létezhet indok, ok, ilyet nem csinálunk, pont.

Majd az derült ki, hogy barátnõ a jövõben sem szándékozik együttélni a pasival, aki szerinte csúnyán öregszik, már nem szereti, de van egy háza, sõt kettõ. Mikor visszakérdeztem ezek hallatán elképedve, azt mondta hagyjam az erkölcsi károgásommal, hisz neki is vannak érdekei... Itt és ekkor fordult fel a gyomrom.

A pasi ugyanis 3 éve enyhe stroke-ot kapott, amikor is azt hallgattam barátnõmtõl, hogy fárasztó a kórházba menni minden nap. 5 napig volt bent, utána otthon lábadozott szerencsétlen figura egyedül, mert a barátnõm elfáradt a látogatásban.

Most azt mondogatja, kellene valami gyógyszer, amitõl mozgás nélkül lefogy, mert edzeni lusta, ahogy takarítani is- más csinálja helyette a 40 nm-es lakásában, sõt a pasija házát is takaríttatja ami megintcsak nem gond alapból, de nekem ez egy "mindent akarok, de semmit sem teszek, es ennek érdekében semmi-senki sem drága" attitūd, fõleg úgy, hogy 10 külföldi év alatt óvodás szinten beszéli az országa nyelvét.

Azt kérdeztem tõle, és mi van, ha a pasid újabb stroke-ot kap a bacccctatásaid miatt, pedig mindjárt lejár az 5 év, a papírok már a bíróságon vannak? Válasz: "nem érdekel"

Nem tudok beszélni vele, nem tudom felvenni a telefonját, nem tudom elmondani újra és újra, hogy ez nagyon gáz!

Egyszerūen undorodom. Jogosan?