Örülnél így a barátnőd barátjának, párkapcsolatának?

Az egyik barátnőmnek kb. 1,5 éve van egy barátja. Állítólag itthon ismerkedett meg vele (1x találkoztak élőben), de a fiú Londonban él (egyébként bolgár) és emiatt távkapcsolatban vannak. Nekem csak fél év után szólt róla. Ezért egyébként nem haragudnék, csak mindig minden jelentéktelen apróságot meg szoktunk beszélni egymással és furcsa volt, hogy ezt meg sem említette. Utólag az is kiderült, hogy rajtunk -a barátain- kívül kb. már mindenki tudta (én is mástól tudtam meg...) és ez is fura volt. Én soha nem is láttam személyesen (képen rengeteget, mert mindig azt mutogatja), fogalmam nincsen, hogy kiről van szó, csak állandóan azt kell hallgatni, hogy az xy így, az xy úgy és már kb. mindig ez megy. Viszont nem szereti, ha kérdezünk róla. Ha velünk van éppen, akkor is vele beszélget, mert "jajj nagyon ritkán találkozunk csak, nagyon hiányzik". Mutatta a beszélgetéseiket, kb. abból áll az egész, hogy "I miss you honey" meg "oh I miss you too baby" és nem ragoznám tovább... Évente kétszer szoktak találkozni, amikor a barátnőm kiutazik hozzá Londonba egy-egy hónapra (és mindenét a fiú fizeti, nála lakik, elviszi programokra). Plusz már megígérte neki, hogy ha végzett az egyetemmel, akkor elviszi Japánba... ami megint azért érdekes, mert a fiú jelenleg nem csinál semmit (nem is tanul és nem is dolgozik).

Csomóan gratulálnak neki, milyen jó, így is milyen jól viselik, biztosan nehéz lehet távkapcsolatban, de akkor tuti nagyon szeretik egymást, milyen jó mert külföldivel van együtt stb... Én meg mindig tök szarul érzem magam, mert én ennek nem tudok így örülni. Őszintén szólva még komolyan sem tudom venni ezt az egészet, mert nem tudom elképzelni, hogy ez egy tényleges kapcsolat. Ha nem ismerném, hogy konkrétan kiről van szó, akkor tuti "nem szép" dolgok jutnának az eszembe, de még így is nagyon furcsa az egész (titkolta előttünk, sosem akarta bemutatni, nem is válaszol stb.). Szóval én inkább nem szoktam mondani neki semmit, nem is foglalkozom a témával, de már megkaptam, hogy engem nem is érdekel és nem is örülök neki.