Szerintetek mikor kellett volna elmondanom, hogy meghalt unokabátyám? Egyből vagy akkor amikor tudok róla beszélni?

A napokban halt meg unokabátyám és nem kötöttem mások orrára (lásd facebookon nem lett fekete profilom, se nem osztottam meg a halál hírét). Az utóbbi időben kezdek elhidegülni két régebbi barátomtól, nekik sem mondtam meg mi történt. Lenémítottam a beszélgetéseinket is, mert türelmem sincs hozzájuk, ha meg is nyitom a beszélgetést csak azért teszem, hogy a messenger ne jelezze fehérrel. Tegnap megbeszélték ketten, hogy beszélni fogunk este (amit persze én nem olvastam), amihez én nem csatlakoztam, mert a rokonokkal kellett beszélnünk. Barátaim írták mégis hol vagyok, nem igaz, hogy nen tudok csatlakozni, írtam nekik, hogy rokonokkal kellett beszélnem, erre azt írták, hogy hirtelen milyen nagy rokonszerető lettem, mi az, hogy nem tudtam menni. Erre leírtam nekik az esetet, hogy mi történt és annyi volt csak a válasz, hogy "írhattál volna, hogy nem jössz...". Ebben igazuk van, hogy írhattam volna, hogy nem megyek (bár nem is tudtam róla, igaz nekik azt jelezte a messenger, hogy igen), de igen rosszul esett, hogy egy sajnálomot se írtak, még most reggel se.

Az egyikőjüknek pár éve a papája halt meg, ő se írt nekünk napokig, majd csak egyszer írta, hogy meghalt a papája. Természetesen sajnáltam, segítettem a haveromnak amiben tudtam. Nekem is kb ennyi kedvem volt másoknak írogatni, mint anni neki, csak nekem muszáj használni a telefonomat, nem lehetek meg nélküle sokáig, mert rengeteg mindenről lemaradok.