Tönkretehet egy régi barátságot a pénz?

Ezért van az, hogy az emberek mindig a "maguk szintjén" barátkoznak. Egyszerűen kialakul egy ellentét akaratlanul is.

Egyszerűen nekik más az életük és nem feltétlenül dicsekedésből mondják amit mondanak, egyszerűen nekik ez természetes, ez az életük.

Azt sem lehet elvárni, hogy valaki ne beszéljen semmiről, csak a "polkorrektség" miatt, nehogy megbántsa ezzel a másikat.

Ezzel nem feltétlenül van gond. Sem veletek, sem velük, egyszerűen van olyan, hogy az embereknek új barátokat, új társaságot kell keresni, találni akikkel összhangban tudnak lenni.

Igen. Felnőttként az emberek nagyon más irányba indulhatnak el. Tőlük nem szép, hogy ha tényleg dicsekednek, de lehet, hogy te már azt is annak veszed az érzékeny téma miatt, ami nem is az. Nem tudom ezt megítélni, mert nem hallottam, hogy mit mondtak.

Az viszont lehetséges, hogy teljesen eltávolodtok egymástól emiatt.

Őszintén én is félek ettől, hogy ez lesz a baráti kapcsolataimmal, esetleg rokoni kapcsolataimmal. Eddig ugyanis jól titkoltuk, hogy jól megy a sorunk, de lesz egy pont, amikor megmutatkozik majd a vagyonunk. Amiatt viszont nem akarok örökké panelban maradni, hogy megtartsam a barátságaimat. Mi lesz, ha veszünk egy kertkapcsolatos lakást/házat és szépen felújítjuk? Ha veszünk egy újszerű autót? Elgondolkodtam már rajta, hogy inkább szerényebbet vegyünk, hogy ne szúrjon szemet. Így viszont nagyon nehéz életet élni, hogy titkolózni és megbújni kell folyamatosan és figyelni, nehogy "dicsekedjek". Ezt azért írtam le, hogy lásd a másik oldalt is. Nem könnyű ez a helyzet senkinek. Ti nem tehettek róla, hogy szegényebbek vagytok és ők sem, hogy gazdagabbak. Ha nem tanuljátok meg kezelni, akkor ennek a kapcsolatnak annyi.

Még azt tenném hozzá, mi másról beszélhetne az ember, mint a saját életéről és az azt meghatározó dolgokról?

Van haverok, jó barátom akinek a szülei vettek lakást és az egész család nagyon ügyesen gyűjtötte a pénzt, szülők, testvérek támogatták egymást. Nekik hatalmas lakásuk van, több is, kiadva bérlőnek, mellette felesége lett, ma már gyerekük is van, saját vállalkozást szertne indítani.

Most ezért nem vagyok rá irigy. De van közös ismerősünk aki igen és folyton fikázza, hogy "rámegy az élete a lakás felújításra" "nekem ilyen feleség nem is kellene" "elmegy az élete a gyerekre". Tök mindegy csak semmi se jó és azzal próbálja magát nyugtatni, hogy a másiknak is rossz.

Azt is hozzátenném, hogy sokan úgy állítják be, mintha a "gonosz pénz" változtatná meg az embereket, meg jönnek azzal, hogy "előhozza az igazi, gátlástalan énüket". Holott egyszerűen az ember változik ha a körülötte lévő "burok" is változik.

De nem is muszáj pénzre gondolni. Elég egy hobbi, testépítés, autók, utazás, túrázás, stb.

Régen volt egy haverom, szinte csak játékokról, gépekről beszélgettünk. Aztán egy ideig nem találkoztunk, és mikor újra volt lehetőség akkor újra előhoztam a szokásos témákat. De mondta, hogy igazából már mennyire baromira unja, hogy folyton csak ez a témánk és semmi másról nem tudtunk beszélni.

Vagy az elmúlt években elkezdtem rendszeresen túrázni, teljesítménytúrázni. Egyik oldalról megkapom a "de rá érsz" meg "de jó neked, hogy erre van időd" szöveget. Másik oldalról én is valahol végtelenül és fanatikusan tudok róla beszélni, mutatni miket láttam, merre jártam. Közben meg aki nincs benne ebben a világban, az teljesen érdektelen a téma iránt.

Vagy ott a munka (építőipar). Egy kívülállónak nyilván nem tudok róla úgy beszélni, nem is érdekli. Míg egy szakmabeli társaságban órákat el tudunk sztorizgatni meg megvitatni az aktuális helyzetet, dolgokat.

Engem dobott már barátom, mert gazdag lett, és jobb helyzetbe tette/tették,mint én.

A siker, pénz, egoistává tesz, ha nem vigyázol. Óvatosan.

Sajnálom. De az a legtöbb, amit tehetsz, hogy véget vetsz a barátságotoknak. Sőt ez nem is barátság, ha ő ilyen veled. Ez felszínes viselkedés az ő részéről. Önmagatokért tegyétek meg azt, hogy nem beszélsz vele többet.

Nem vagy egyedül, nekem is volt ilyen barátnőm, 10 év barátság. Kamaszkorban még nem látszott ez a hatalmas különbség, de gimi végére már nagyon nehéz volt. Ő egyedüli gyereke gazdag szülőknek, gazdag nagyszülőknek egy szép településen. Az én szüleim gyárban roboltolnak, sokan vagyunk tesók és egy utolsó kisebbségi faluban élünk. Ő mindig megkapott mindent, fél évenként új méregdrága telefon, mindig márkás ruhákba járt, évi többször utazott külföldre. Emlékszem amikor 16 évesen felsorolta a 30 országot ahol már járt, és megkérdezte, hogy na és én hol voltam. Akkor tudnom kellett volna, hogy ez egy szar barátság, mert ő is tudta jól, hogy én nem voltam sosem külföldön. Ellenben vele én évekig használtam egy 20 ft értékű telefont, addig hordtam a turkálós ruhákat, amíg hordható volt, és örültem ha van étel az asztalon. Mi suzukis család, ő már 16 évesen több milliós autót kapott. Sajnos én nem engedhettem meg magamnak, hogy érettségi után napplis egyetemen tanuljak, így el is szakadtunk egymástól.

És egyáltalán nem bánom. Az egyik megjobb dolog ami valaha történt velem, hogy ez a barátnak nevezett földi sátán kilépett az életemből. Tudta ő is, hogy nem vagyunk egy súlycsoport ilyen szempontból de ugyanígy ezzel sértegetett és felhozta mindig, ahogy a Te esetedben.

Hát pedig Te sokkal több vagy az ilyen embernél mint a barátnőd. Szerintem nincsen rá szükséged, remélem Te is megtapasztalod majd milyen jó is egy toxikus barátságból kilépni, és onnantól milyen felhőtlen az életed!!!