Miért van az, hogy ha valakit kihasználnak akkor az emberek mindig azt okolják aki ki lett használva és nem azt aki kihasználta őt?
Miért elítélendőbb manapság az, amikor valaki hagyja magát mint maga az agresszió?
Amúgy én is fontosnak tartom, hogy az ember kiálljon magáért, de mennyivel szebb világ lenne ha nem kellene folyton megszabdunk a határokat másoknak hanem tudnák, hogy mit illik is mit nem? Ugye?
Kevered a szezont a fazonnal.
Mást jelent az elítélés és az okolás.
Elítélni elítélik az agresszort, de ettől még tény, hogy azt lehet kihasználni aki hagyja magát.
1
De olyan alternatíva is lenne, hogy Y-nal együttérezni, fikázni X-et amiért olyan szemét és megbeszélni W, Q, és Z-vel, hogy közösen beszélni fogtok X-el és letisztázni a dolgokat, illetve felkérni, hogy a jövőben ne tegyen ilyet.
Ha az agresszort mindig futni hagyjuk és az áldozatokból is inkább agresszort csinálunk akkor mikor lesz jobb világ? Vagy nem is az a cél?
Az áldozathibáztatás gyakori. Pl Indiában meg arrafelé (nem a helyi BTK szerint, hanem) a társadalmi erkölcs szerint nagyobb bűn megerőszakoltnak lenni, mint megerőszakolni valakit. Apák kivégzik a lányaikat emiatt.
Kívülről persze egyszerű magyarázni meg okítani, de ha manipulálva vagy, meg reménykedsz, stb, akkor könnyen hülyét csinálsz magadból. Van benne kis igazság, hogy igen, más tapasztalatait meg lehetett volna fogadni, egyszerűen el lehetett volna kerülni a nehezebbé vált helyzetet, de nem ez történt. Nehéz ezt megítélni. Sok embernek nincs empátiája, nem tudják úgy beleélni magukat a másik helyébe. Tényleg az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem akarna ítélkezni senki semmiben.
5
“és nem csak figyelmetlen/nem túl gyors észjárású/kissé naiv/jóhiszemű“
Tökéletesen megragadtad a lényeget. Az embert azért okolják, mert nem gondol rögvest rosszat a másikról és megadod az esélyt neki, hogy bizonyíthassa milyen jó ember. Véleményem szerint csak akkor tudod elkerülni, hogy kihasználjanak, ha mindig alapból rosszat feltételezel mindenkiről és senkinek sem segítesz. De úgy meg mi értelme van élni, most komolyan?
Mert már korábban megmondták: "Ember embernek farkasa" (Plautus). Ebből a hozzáállásból sok népnek sikerült felülkerekednie szerencsére.
A miénknek...? Mindenki döntse el maga...
Amikor engem kihasználnak (és volt rá sokszor példa), elmondják, hogy hibás vagyok és igazuk van.
Az ember olyan lény, aki a természetéből adódóan a saját jólétéért képes másokat kihasználni (akár ártani is neki), hiszen ezzel akár kevesebb anyagi kiadásai lesznek, kevesebb energiát fektet a munkába vagy akár hírnevet szerez.
Ez bele van kódolva. Persze tisztelet a kivételnek.
A kihasznált fél az, akinek meg kéne szabni azt a határt, amit nem enged a másik félnek átlépni. Ha mégis engedte vagy meg se húzta a határvonalat, az igenis az áldozat hibája.
Ha felajánljuk a segítségünket, az sosem naivan kell tennünk, mindig a tudatában kell lennünk annak, hogy ritka, hogy a másik fél viszonozza az önzetlenségünket vagy örök hálával adózzon érte.
Ha valaki, aki hirtelen túl kedves lesz felénk, hirtelen közeledni kezd, végig ébernek és reálisnak kell maradni.
Ugyanúgy csak olyan segítséget ajánljuk fel, amit tudjuk, hogy nem fáj, ha nem lesz meghálálva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!