Hogy látod ezt?

Viszonylag könnyen ismerkedem, lányokkal mindenképpen, leginkább netes beszélgetések ezek(főleg most ugye).

Megismertem mostanában több lányt, ebben nincsen több, mint beszélgetés, nem is cél az, hogy több legyen. Keresnek is engem sokat, én is kedvelem Őket, viszont egy idő után telítődöm velük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindennap beszélünk vagy pár naponta, akár lelkizek velük és kitárulkozik érzelmileg(nyilván nem mindenki,aki olyan típus és van már köztünk olyan bizalom) és megértem Őt és elfogadom, tehát bensőséges beszélgetések ezek.

Tényleg figyelmet és összpontosítást igényel ez, hogy megértsem és a helyzetébe tudjam képzelni magamat, akár, ha nem úgy látok valamit, ahogy Ő, akkor az egot letenni és megérteni a mondandóját.

Szeretek velük beszélgetni, de tele leszek egy idő után és nem vágyom a komolyabb hangvételű beszélgetésekre és a lazábbakra sem.

Ilyenkor egy kicsit elvonulok magamban, pár napra és a saját gondolataimmal foglalkozom, viszont ilyenkor egyedül érzem magamat.

És a sok szövegelés után jön a lényeg..😂😁

Ez a sok szöveg tényleg annyit jelent, hogy képes vagyok barátokat szerezni, természetesen a beszélgetéseink nem egyoldalúak, nem csak én vagyok a hallgató és a befogadó.

És a gondom.

Egyedül érzem magamat, de nem vágyom társaságra, viszont nem szeretnék magányos lenni.

Valaki érti azt, hogy ebben az egy mondatban milyen érzések vannak benne? Találkozott evvel valaki már? Hogyan tudnám ezt kezelni? Mi a megoldás?