Kezd elegem lenni egy barátnőmből, szóljak be neki vagy engedjem el?

Évek óta vagyunk barátok, viszont egyre jobban idegesít, állandóan pletykálkodni akar meg nyavajog mondvacsinált dolgokon. Azt nem kérdezi meg hogy velem mi van, csak odaböfög egy-egy szót vagy képet hogy mi történik vele és elvárja hogy ajnározzam. A legjobban az idegesít hogy ha nem nyavajog akkor mindig másokat akar kibeszélni, ha valaki nem ért vele egyet valamiben egyből rohan hozzám hogy bólogassak neki. Próbálom ilyenkor rövidebb üzenetekkel lerendezni és elterelni a témát mások kibeszéléséről meg a rosszindulatúskodásról, de időről-időre csak ilyenekkel jön. Én két megoldást látok egyelőre: az egyik hogy én nem keresem a tásaságát és így ritkulnak a beszélgetések. A másik hogy egyszer kifakadok és akkor nagyon kiosztom. Ez a kegyetlenebb változat de legalább megadom neki a lehetőséget hogy átgondolja mennyi rosszindulattal mérgezi magát és mennyi minden más hasznossal tölthetné az idejét. A baj csak az hogy ismerem annyira hogy tudjam hogy csak sértődés lenne ebből és mindenkivel is engem beszélne ki (ahogyan a többi barátját velem akarja állandóan.. gondolom szemrebbenés nélkül mennének rólam is a hisztik), de ez egyre kevésbé érdekel. Igazából a barátságunk első éveiben tök jól tűrtem ezt, csak a személyiségfejlődésnek abban a szakaszában járok hogy már ezt kezdem elviselhetetlennek érezni. Ne értsetek félre, nem azt mondom hogy én mennyivel előrébb járok vagy jobb vagyok nála, de magamon is érszrevettem a pozitív változásokat mióta a pletykálkodás meg áskálódás helyett inkább a szeretteimre és magamra koncentrálok, jó lenne ha ezt ő is belátná. Megváltoztatni se akarom (ha szerinte ő pont tökéletes úgy ahogy van), csak akkor valahogy finoman kéne megmondani neki hogy ezekkel a gondolataival és azzal amit elvárna ezekben a helyzetekben tőlem nem tudok mit kezdeni.