Hogy lehet, hogy eddigi életem során nem találkoztam egy tiszteletreméltő rendes emberrel, mindenki az egoját táplálja, valaki akar lenni?

Az ego arra való, hogy menedzseljen az életben. Nem azt védelmezik, hanem az az eszközük, amivel védelmezik magukat. Olykor valóban gyerekes szinten, épp ez a különbség a "valakinek tűnni akar" és a "valaki akar lenni" között. Utóbbi fejlődni akar, ami nemhogy baj… de igen, ehhez is ego kell. Aki eldobja az egóját, nem tudja megvédeni magát. Az, hogy az embernek ki kell állnia magáért, nem az önnön egójából ered, még csak nem is személyes döntés kérdése. Ennie is kell, és az nem megoldás, hogy bevarrja a száját. Aki hagyja, hogy lenyomják az egóját, nem tud kiállni magáért, és ettől folyamatosan szenved, csak ego hiányában a tüneteit sem engedi megmutatni. Ő a Nemecsek Ernő, az örök közlegény, akit végül a hazája árul el (ami eredendően ego nélküli életre idomította, mert az kényelmes a társadalomnak).

Te sem szabadultál meg az egódtól (még jó), amivel pillanatnyilag is kiállsz a morális értékeid és ehhez való igényed mellett. És ez rendben is van. Emellett még szeretnéd, ha más is eszerint élne, mert számodra csakis akkor lesz tiszteletreméltó, rendes ember. Na itt kezdődik, amikor az ego menedzserből átcsap kiskirályba, ami már valóban túllő az eredeti célon. Akkor tényleg nem látod meg, hogy vannak értékes emberek, vagy még pontosabban fogalmazva: az emberekben az értéket, mert mindenkinek van értéke, ahogy rigolyája is.