Szerintetek miért viselkedik így? Miért engem tart hibásnak?

Közel 5 éves, gimis barátságról van szó. Eleinte sajnos nem láttam az intő jeleket: egész életében csak egy barátja volt (ezzel magában természetesen nincsen semmi baj) és ő ugyanabba a gimibe ment, mint mi, csak másik osztályba. Mindig én voltam, aki kísérgette őt a barátnőjéhez,a kötelező 50 órás munkahelyet is én szerveztem, kicsit sem tett bele, háziknál is rengeteg segítséget kért időhiányra hivatkozva. Ez utólag nézve hatalmas hazugság: kocsival cipelték állandóan, kb 10 perces útról van szó, de faluból, rendszeres buszjáratokkal. Én még órákat vártam az 1 órás buszútra és nekem otthon is sok dolgom volt, edzésekre járok, vezetés, családi programok, és ezek meg neki nincsenek. Nagyon féltékeny volt ezekre és a végére egyre kevésbé rejtette el ezt. Féltékeny volt arra, hogy nekem több barátom van, és hogy tartom velük a kapcsolatot. Egyszer rajta is kaptam, hogy az üzeneteimet olvasgatja..

Sokat piszkált, beszólogatott, állandóan nyafogott, ha nem vele foglalkoztam. Dolgozatoknál is ment a hiszti, ha nem segítettem neki rögtön, mert a sajátommal dolgoztam. Amikor meg segítettem, sosem köszönte meg. Ha mással beszéltem szúrós tekintettel méregetett, és vele nem lehetett a végére semmiről sem beszélgetni. Állandóan arról hőbörgött, hogy neki milyen rossz minden (javarészt sulis dolgokról) és állandóan rempölt valakit, majd odament és jópofizott vele egyet. Nehéz időszakom van és sosem számíthattam rá, sosem hallgatott meg, de tőlem elvárta, hogy rögtön ugorjak és dobjak el mindent, mert lusta házit írni. Ha nem írtam neki, mert amúgy telefon közelében sem voltam, akkor meg hallgathattam napokig, de ő még csak visszaírni sem szokott.

Viszont amiket nem tudok hova tenni: közös képeink volt a hátterei nagyon sokáig, a családja is imád, láttam rajta, hogy azért szeretett velem időt tölteni...

De ahogy telt be a pohár egyre kevesebbet beszéltem vele, nem osztottam meg vele olyan dolgokat, mint rég. Beszélgettünk, de már más volt. Aztán pár tulajdonságával több lányt is kiakasztott az osztályban (állandó panaszkodás, semmi pozitivitás, mindig odament másokhoz, de csak hallgatózott, néha már egész agresszívan csattant fel).

Viszont suli utolsó pillanataiban ezek a tulajdonságai még rosszabbak lettek, és épp a többieket mondta el mindennek, mire én kérdeztem, hogy "nem mindegy mit csinálnak?". Ő felcsattant, jelenetet rendezett és közölte, hogy én állandóan csak bántom és piszkálom őt és elege van és ne merjek hozzá szólni aznap. Erre én közöltem vele, hogy oké és folytattam a beszélgetést a lánnyal,a kivel a jelenet előtt beszéltünk.

Utolsó napokban alig beszéltünk, bár egyik nap egész olyan volt, mint rég.. De a korlátozás alatt meg semennyit.

Egyik reggel érettségi előtt találkoztunk: és itt jön a lényeg ( elnézést, hogy így elnyújtottam :c )

Mentem a suli felé, ő akkor szállt ki a kocsiból, láttam, hogy bíbelődik és nem vártam meg. Egy másik barátnőmmel beszélgettünk és ő beelőzött egy rakat embert, majd beállt mögénk. Karba tett kézzel ácsorgott, dobálta magát, úgy nézett rám, mint valami gyilkosra, ha én beszéltem arcokat vágott, flegmázott, szemet forgatott. Másik barátnőm párszor próbált vele beszélni, de olyan stílusú válaszokat kapott, hogy utána nem is próbálta többet.

Érettségi után is láttam, én köszöntem el először, ő meg visszavakkantott valamit és direkt arrébb lépett, hogy nehogy túl közel legyünk...

Egy fontos dolog viszont kimaradt: amikor próbáltam megbeszélni ezeket vele szimplán elfordult, telefonozni kezdett és szóra sem méltatott, eljátszotta, hogy nem hall..

Nagyon makacs lány, aki képes jelenetet rendezni, ha nem az van, amit ő akar.. Itt is erről lehet szó? Vagy miért viselkedett így? Én rontottam el valamit? Nagyon szépen köszönöm a normális válaszokat!