Ti mit gondoltok erről?

Az általános iskolás barátsággok nagyon ritkán maradnak meg.

Normális, ami történt. Már nem fűzte őket egymáshoz semmi, ... vagy na... már nem fűzött össze titeket semmi. Az új barátainak pedig meg akart felelni. Ez nehéz ilyenkor. Tinikor, hormonok... ilyenkor tanulja az ember a kommunikációt, és nagy szüksége van a támogató közegre, tartozni valahova. Ilyenkor nincsenek racionális döntések. A tinik nem gondolkodnak a következményeken.

Teljesen tipikus a történet, amit leírtál.

Persze csúnya dolog, de nem lehet számon kérni őt. Az lett volna a furcsa, ha nem próbál meg a családi helyzetéhez igazodó társaságba bekerülni. Szégyenletes dolog, de ilyen felnőni. Próbálgatja magát az ember, a határait keresi. És ilyenkor bárkinek képes hátat fordítani. Nem csak a legjobb barátnőnek, de családjának is.

Azt tudod tenni, hogy továbblépsz, és elrakod a jó emlékeket.