Mit csináljak, ha nem tudok elszakadni az egyik barátomtól?

Van egy "barátom", aki miatt én naponta idegeskedek, mert enyhén szólva fura a kapcsolat köztünk.

Tehát, alig beszélünk, általában pár mondattal elintéz, majd mikor visszaírok csak sok idő elteltével nézi meg / ír vissza... Ez engem nagyon zavar, de megbeszélni vele mission impossible. >< Amúgy nem érdekelne ennyire, ha nem rendszeres lenne ez.

Úgy érzem, hogy ő nem is tekint rám barátjaként, vagy nem tudom, és emiatt minden nap rosszul érzem magam.

Nem tudom, hogy tudnék tőle elszakadni. Olvasgattam, hogy szerezzek új barátokat, majd akkor elfelejtem őt...stb.

Hát nem. Lettek új barátaim, de valahogy mégis visszahúz hozzá a szívem, és nem tudom mit tegyek.

Olvastam azt is, hogy legyen valami hobbim, foglalkozzak azzal, hátha akkor elfelejtem. Na ez is megbukott ügy, mert hiába vagyok el a hobbimmal, ugyanúgy ő jár a fejemben.

Nem tudom mit csináljak, gondoltam arra, hogy csak úgy letiltom mindenhonnan, de az igazat megvallva kétlem, hogy ez segítene.

Annyira, de annyira jó volna vele megbeszélni, de úgy lehetetlen, hogy néha néz rá a chatelésünkre... Illetve igazából nem is változtatna semmit a dolgokon, nert egyszer már kijelentette, hogy neki nincs sok ideje senkire...stb. Szerintem meg csak nem akar velem barátkozni, hisz ha valakinek van ideje 0-24 elérhetőnek lenni a közösségi oldalakon, akkor másokra is biztos van ideje, akiket kedvel valamilyen szinten... Gondolom másokkal elchatelget, a mi beszélgetésünktől meg annyira óvja kurzorát, hogy véletlenül se kattintson rá, mert kijelzi, hogy látta.

Szívem, lelkem beleadtam/adom ebbe a barátságba, de ő rá sem hederít. Egyszer egy vitatkozásunkkor elmondta, mi nem tetszik neki, én azt azonnal levedlettem, hogy ne legyen gond. De ő semmit se szeretne megtenni a barátságunkért, legalábbis úgy néz ki. Illetve nekem annyira felszínesnek tűnik részéről a "barátság", mert akárhányszor megkérdezem tőle, mi újság van vele, hogy van, a semmit kapom válaszul. Én viszont bízok benne annyira, hogy a mélységekbe belemegyek, amikor visszakérdez, tehát nem egy semmivel intézem el.

Volt, hogy "pityeregve" visszapörgettem a beszélgetésünket a kezdetekig, mert olyan jó volt visszaolvasni azokat a beszélgetéseket, amikor még ez a probléma nem nagyon, vagy egyáltalán nem volt jelen. >< Sokszor nyomatékosítottam számára, hogy mit érzek, de ő mintha figyelmen kívül hagyta volna sokszor azokat az üzeneteket.

Bárkinek sírom el a bánatom, mindenki azt mondja, hogy hagyjam a fenébe. De nem tudják el sem képzelni, hogy mi zajlik le bennem. Annyira sikerült megkedvelnem őt, hogy tényleg nem tudom, hogy kéne elszakadni tőle.

Mindig elhatározom idegemben, hogy na majd most én se írok neki vissza, ha majd ír... Ühüm, tart addig, amíg nem látom a tálcán a messenger ikonján a piros alapon fehér 1-est, hogy írt. Mert hülye fejjel én azonnal vissza is írok neki.

Lehet, hogy bolondnak tűnök, sőt... inkább biztos is. De egyszerűen nem tudok már mit kitalálni, hogy könnyítsek a helyzeten...

Egy szó, mint száz... mit tegyek, hogy szakadjak el tőle? Vagy... hogy próbáljam meg vele megbeszélni? Lehetőleg úgy, hogy célravezető legyen, és ne sértődés legyen a vége részéről.