Újra akar a haverom lenni, de még mindig mérges vagyok rá. Engedjem neki?

20 éves srácok vagyunk. A 20. születésnapomon együtt ittunk ketten egy kocsmában. Anno 5 éve neten ismerkedtünk meg, születésnapomig nagyon jóban voltunk egymással. Aztán aznap éjjel részegen buszoztunk haza. Mindketten vak részegek voltunk. A buszsofőr ledobott engem a megállóm előtt, mert majdnem behánytam, viszont a másik srácnak ég 5 megállóra volt az otthona. Mondam hogy kísérjen haza, mert nem fogok hazatalálni, de ez a "nemmondomkimi" nem akart hazasétálni a mínusz 10 fokban és utolsó busz is volt. Ledobott a buszsofőr, majd én beleborultam az árokba a buszmegállótól pár méterre. Kiraboltak, ellopták a 60 ezres edzőcuccaimat, és tüdőgyulladást is kaptam. Majd rámtaláltak 3 óra múlva. Azóta letiltottam a srácot pár helyen, de még mai napig írogat néha, mémeket küldözget. Ignorálom. Gyűlölöm. Hallottam ő haverjaitól (akik az enyémek is) hogy mostanában elkezdte nekik elmesélni ezt a tragikus patkánya... Mondták hogy amúgy beszélt is arról, hogy jó lenne újra haverkodni velem. Nagyon nem akarom, egyszer sem kért bocsánatot. Viszont sok közös haverokkal való játszást így nem tudunk összehozni, mert kerülöm ahogy csak tudom. Szerintetek lenne értelme adnom még egy esélyt ennek a gyereknek?