Soha nem is volt köztünk igaz barátság ezek szerint? Ha 3 éve nem keres, nem is érdekeltem soha?

Egy sráccal még egészen kisikolás korunkban egy projektmunka során ismerkedtünk meg. Akkor még fiatalabbak voltunk, nem igazán nyilatkoztunk senkinek az érzelmeinkről. A srác mindig is állította, hogy neki egyetlen lány sem tetszik, ennek ellenére mintha én érdekeltem volna, ahol tudtunk mindig együtt voltunk és elvoltunk, úgy éreztem hogy igazi barátság lett köztünk, többször elismerte a munkám a csapatban( én fordítottam németre)és még pár személyes bókot is kaptam tőle. A környezetünk is mindig "együtt" összetartozónak kezelt minket. Mindig nagyon érdekelte a munkám, tehát ez a közös csapatmunka kötött minket össze. Ez középiskolában is megmaradt. Itt is elvoltunk, mindig hívott hogy este maradjak vele beszélgetni, meglátogatott az új szobámban. Egyszer síbalesetem volt és sokáig nem jártam suliba,kiestem a gyakorlatból és nem a legjobb tudásom szerint teljesítettem egy fordításban. Ezt az egyik csoporttársam elmondta a srácnak, aki egyből (nekem erről mit se szólva) mások segítségével hozzáfért a rosszul fordított példányaimhoz. Szégyelltem azokat és nem akartam hogy bárki lássa, erre ő elkéri az iskolából hogy megnézhesse. Aztán a barátnőm mondta hogy hallotta hogy röhögött is rajtam.Ebben az esett rosszul, hogy eddig ha valami érdekelte mindig, személyesen érdeklődött utána, és nem röhögött ki mások előtt a hátam mögött. Mikor megtudtam ezt nagyot csalódtam, nem beszéltem meg semmit a sráccal, aki egy ironikus bocsánatkérést követően el lett küldve, hanem automatikusan megszakítottam vele minden kapcsolatot. Szerinte oktalan hogy így bánok vele, visszahallom minden haverjától hogy azóta is egyfolytában rólam beszél, kérdezget másokat, hogy mikről szoktam mesélni, és ami a legrosszabb, hogy ő állítja be magát áldozatnak, rólam beszél sértő módon, éveken át a szemembe azt mondta hogy milyen tehetségesnek tart meg menjek vele ide-oda, aztán hirtelen tehetségtelen lettem a szemében, aki bevert egy komplett nyelvet ahogy ő fogalmazott, valamint az is eléggé rosszul esik hogy azt mondta hogy soha nem fog bocsánatot kérni és szóba állni velem, csak akkor ha majd én. Szerinte a bocsánatkérés pitizés lenne nekem. Mikor látta hogy töröltem a közösségi felületekről, akkor esélyt sem keresett hogy beszéljünk (mással üzentetett hogy javulhatna-e a kapcsolat, de a szemembe nem merte megkérdezni). Az érdektelenség magas fokozatát mutatta hiszen sehol nem keresett, közben meg szivacsként ivott minden új infót rólam, akár látott, árgus szemekkel bámult, sokszor kérdezősködik utánam itt-ott még mindig. Ha nem akar már velem beszélni, miért nézeget meg halász infókat rólam? Mire megy vele, hogy bámul? Soha nem lesz köztünk jó kapcsolat már... neki a hiúsága tényleg fontosabb mint egy állítólagos barátság?

19/L