Törvényszerűen ér véget minden barátság?
Sziasztok.
23 éves srác vagyok és úgy alakult az életem hogy két évvel ezelőtt külföldre kellett jönnöm dolgozni. Mielőtt kijöttem volna volt vagy kb. hét-nyolc olyan ember az életemben akikre azt mondtam hogy ők a barátaim illetve csak azt hittem. Két év alatt az összessel befejeződött a barátság sőt csak két ember nem szakította meg velem azzal a kapcsolatot. Az azonnalt úgy kell érteni hogy mikor kijöttem rá 1 hónapra kvázi elfelejtettek.Ez az egész dolog nyilván nagyon bánt és úgy érzem velem van a baj de több ismerősömmel beszéltem erről és mind nagyjából hasonlóan járt. Azóta egy csaj barátom bukkant fel de ő nem tudta hogy kint vagyok szóval emögé nem fűződik semmiféle érdek. Nem gondolom hogy ennek így kéne történnie főleg ilyen nagy százalékban de a tapasztalataim és ismerőseim elmondása is ezt támasztják alá hogyha az ember kikerül a baráti köréből nagyon hamar túlteszik magukat rajta és elfelejtik. Rettentően nyomaszt és úgy érzem velem van a baj. Legtovább egy nyolc éve tartó barátság bírta ennek november végén lett vége mikor én este 11 -Éjfél környékén nem mentem be “elbúcsúzni” És inkább aludni mertem mert másnap 4.00-kor keltem hogy induljak a repülőre. Ha egy kicsi megértés is szorult volna ezen barátomba akkor elfogadja hisz nem akkor látott volna utoljára. Számomra ez egy nevetséges indok arra hogy ne kelljen velem vesződni mivel én messze vagyok. Valakivel történt még ilyesmi vagy a környezetében? Tényleg ilyen az emberi természet?
válasza:En amikor kimentem alapbol hanyagoltam is a barataim mert semmi ertelme 1000 km ekröl irkalni csak es rendesen volt eleg bajom.
Mikor visszajöttem meg ugyanott folytattuk ahol abbahyagytuk.
Ez nem elfelejtes meg megszakadas meg drama.
Neha elkerülnek egymastol az emberek attol még megmarad a lathatatlan kötelék
Van ez maskor is
válasza: válasza:ez elég durva lesz amit most irok: de igen, ilyen az emberi természet.
Én azt látom hogy az emberek mindig érdekből "barátkoznak" a másikkal.
Bármiféle/bármilyen érdekkapcsolat lehet ilyen
pl.: védelmi barát (ezzel tudatom a világnak hogy van barátom tehát ne kössenek belém)
munkakapcsolatból alakult barátság (ami csak a munkában érvényes)
menő srác (és ezért vagyok a barátja hogy engem is menőnek nézzenek)
ha megnézed, de tényleg megnézed szerintem régen létezett barátság mert az emberek hittek a barátságban és mindent megtettek annak érdekében hogy fenn maradjon mert muszály volt.
ha megnézed régen is voltak pletykák és ma is vannak.
csak ma SOKKAL gyorsabban terjednek az internet által.
Sokkal több hir,pletyka sokkal több konfliktus, sokkal több elidegenedés, kétszinűség: összesitve ez már egy nagyon "kétszinű társadalom" -ban vagyunk régen nem volt ez (2000-évek előtt) mert nem voltak ilyen gyorsak a hirek. (szerintem) de tényleg kössetek belém, és létszi irjatok ha valakinek nem ilyen a véleménye, hogy lássam hogy pontosan mivan..
válasza: válasza:Én 4 éve élek külföldön és elég vegyes tapasztalatom van. Elég sok barátom volt, mikor kijöttem. Egy pár emberrel szimplán eltávolodtunk, de az akkori legjobb barátnőm elutasítása fájt a legjobban. Minden héten beszéltünk, szinte naponta váltottunk pár üzenetetet. Hirtelen elkezdett elmaradozni a válaszokkal, majd már a telefont sem vette fel. A mai napig nem tudom, h miért...
Egyébként 2 barátnőm maradt, akikkel már majdnem 15 éve barátok vagyunk. Őket mindig meglátogamtom, ha Magyarországon járok, és ők is voltk már nálam itt Münchenben. Nem beszélünk minden nap, és látjuk egymást kb 2x egy évben, de minden alkalommal olyan érzés, mintha nem is fél évvel ezelőtt lett volna az utolsó találkozónk, hanem a mőlt héten. Nagyin hálás vagyok nekik, h a távolság ellenére is kitartottak mellettem, és ezt mindig el is mondom nekik :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!