Hogyan szoktatok barátokat/haverokat szerezni?

Közel kerülök egyvalakihez aki bemutat a haverjainak akik szintèn bemutatnak másoknak. Es igy egyre nagyobb a kör

Ott szokott a dolog elbukni hogy ha szètmegyünk/összeveszünk stb azzal akivel közel kerültem, onnanstol bukik az egèsz mint a kàrtyavàr.

pl. itt :D

de amúgy disco,bulik, kocsma, többi haverom által, esti lógások alkalmával, Colorfeszten, stb.

Sajnos sem letolteni, sem 3D nyomtatni nem lehet oket igy megvarom amig a sors bedobja oket. Az en esetemben az ismerkedes es a bizalom kialakulasa nagyon hosszu folyamat, igy senkirol sem tudni az elejen.

Tehat, kialakul honapok, evek alatt.

Hogy honnan jonnek? Barhonnan. Munkahely, hobbi, net, vagy a semmibol elobukkannak.

Igazán barátságaim még nem születtek, de túrázások,teljesítménytúrák során rendszeresen csatlakoznak hozzám emberek.

Férfiak elég sokan mennek egyedül, vagy sokan a társaságukat is "lehagyják" mert azok lassan mennek. Aztán felvesszük a tempót, megyünk, dumálunk.

Én mondjuk nem vagyok erős az ismerkedésben, pedig lehetne fix túratársam, legutóbb egy csinos lánnyal beszéltem végig azt a több órát és az én lúzerségemen állt, hogy nem is lett folytatás.

Azért is szeretem ezt a formát, mert egyrészt alapból kimozdulsz, sportolsz, élményt ad. Rengeteg izgalmas dolog történik. Nyilván nem egy extrém sport, de mégis izgalmasabb mint arról beszélni, hogy itthon ülök a szobámban és hallgatom a 2 másik lakótársam süketelését.

Plusz alapból olyan távokat nézek 30-50 km körül, ami már bevállalósabb, és ott már a túrázósok "keményebb" magja van jelen. Velük meg el tudsz beszélgetni mindenről, ha már csak arról beszélek hogy kezdtem túrázni, miket csináltam, láttam az kitölti az időt. De néha jó egészen csendben is menni együtt.

Az a jó, hogy egy túrázóval órákig tudok beszélni valamiről ami másoknak elmondva annyit vált ki, hogy "aha". Mert nyilván más együtt átélni egy kalandot.

Ezen kívül munkahely, munkatársak is félig meddig a barátaim, elmegyek velük kajálni, meg együtt vagyunk egész nap. És munkámból kifolyólag mindig emberekkel vagyok körülvéve.

Nyilván nekem is más lenne a helyzet, ha nem Budapesten laknék, hanem vidéki kisvárosban anyámmal és egy gyárba járnék dolgozni ahol 2-3 emberrel ha tudok beszélni.