Miért szeretek ennyire egyedül lenni?

Én is nagyon szeretek egyedül lenni, kicsi koromtól ilyen vagyok, inkább megfigyelő, mint a társalgásban résztvevő. Nekem így jó, így érzem jól magam. Naponta kell számomra az én-idő, egyedüllét, különben nem érzem jól magam a bőrömben. Van aki ennek az ellentéte, így színes a világ.

A családom így fogad el, a párom így szeret, én is így fogadom el magam, mivel ha akarnék sem tudnék más lenni. Taszítom a zajos, hangos, okoskodó, odamondó embereket és ők is engem. Vannak barátaim, de nehezen nyitok, kevés embert engedek közel magamhoz.

Igen, ez introvertáltság, de könnyen átmenet túlzott zárkózottságba, erre figyelni kell.

Én is így vagyok.

Alapvetően egyedül érzem jól magam. Ezért is futnak zátonyra a kapcsolataim. Laza haveri barátságoknál többre nincs igényem, csak ezt nem tudják elfogadni az emberek. Egyszerűen nyomaszt, ha állandóan valakivel együtt kell lenni mindig, mindig máshoz kell igazodni stb stb.

Kérdező, ne keverd a dolgokat. Nem feltétlenül kell bulis csajt keresni. Hidd el vannak olyanok akik inkább mennek moziba, színházba, kirándulni miegymás. és nem igénylik a nagy pörgést. Viszont a fizikai, lelki közelséget annál inkább. Nem ugyanaz a kettő. Utóbbit nem nagyon tudod kikerülni. Én kétszer szaladtam rá arra, hogy lazább kapcsolat fordult így komolyabbra, szinte "észrevétlenül". Aztán már nem igazán találtam a kiutat. És gyakorlatilag minden téren lenullázott mindkét esetben. De annyira hogy szó szerint most a második esetben szerintem pszichológus lesz a vége a dolognak.

#4