Mivel küzdhetném le a legjobb barátom halálát?

A barátod elvesztése miatt érzett mély fájdalmadban őszinte szívvel osztozok!

Ilyen helyzetben nincs jó tanács, nem lehetséges. Ezzel az érzéssel, a fájdalommal mindenkinek saját magának kell megbírkóznia. Frázisokat lehet írni és mondani, hogy majd az idő megoldja, meg hasonlók. Nem igaz! Az idő nem old meg semmit. Az idő nem tudja pótolni a barátot, az idő nem mossa ki az elménkből a szeretett ember emlékét, az idő nem ad választ a kérdésre, hogy - Miért?

Hozzá hasonló barátot még találhatsz, csak ugyanolyat, mint ő volt, már nem.

Azon ne gondolkodj, hogy miért tette ezt magával. Ha ő így döntött, nyilván nyomós oka volt rá. Akkor pedig nincs értelme kutatni, keresni az indokokat.

Gondolj arra, hogy milyen jó volt vele együtt tölteni az időt, gondolj arra, hogy milyen jó barátod volt, gondolj arra, hogy mennyi szép, együtt töltött időtök volt. És ami a lényeg, ne csak gondolj ezekre, hanem mindezt beszéld is ki magadból, mesélj róla másoknak, idézd fel szóban is egy-egy jó sztoritokat, mondd el másoknak, hogy miért volt ő a Te legjobb barátod. Mi volt az, amiért őt magadhoz ilyen közel engedted. Beszélj róla, és hidd el ez csak megerősít majd abban, hogy nem volt hiába való a barátságotok. Mert nem volt hiába való!

Azért ez elég friss még,adj magadnak időt...és mindenki máshogy éli meg,dolgozza fel a veszteséget,(van aki dagadtra zabálja magát pl. ezis egy lehetőség :)

Szerintem az a legrosszabb ilyenkor ha másokra hallgatva elnyomod az érzelmeid külső tevékenységekkel,pótcselekvésekkel,amikor te tudod mire van szükséged...Próbáld felengedni magadban minden érzelmet és megélni a fájdalmat,megnevezni megérteni és elengedni hagyni kitisztulni... önsajnálatot a gyógyulásért,önhibáztatást,bűntudatot,mert mégiscsak a legjobb barátod volt mégsem láttad rajta mire készül,(magába zárta),vagy a haragot,dühöt ha úgy érzed egyedül hagyott,ezek mind természetes reakciók és a lefolyásuk is egyéni....

Tudd,hogy mindent megtettél a barátságotokért ami erődből tellett,ez az ő döntése volt nem tehettél semmit..

Tudd,hogy ezt biztosan ő is így gondolta..

Tudd,hogy amit megosztottatok,vagy egymásnak adtatok az nem múlik el soha,örökké megmarad...

és tudd,hogy nem vagy ezzel egyedül...

Gyógyulást!