Miért olyan ritka manapság az az ember aki tartja a szavát?

A világ felgyorsult, mindenhonnan jön az információ, sok a tennivaló, felelőtlenül ígérget aztán elfelejti (mondjuk fel is írhatná)... Sok helyen kell teljesíteni, fáradtság, túlhajszoltság, vagy sokmindent csinál egyszerre és sehol sem tud igazán ottlenni... Egyénenként változó, kinek mi. Sokszor jártam már úgy, hogy adott időpontot megbeszéltünk az illetővel, hogy találkozunk, simán elfelejtette. Valamit ígért, hogy örömmel segít megcsinálni, elfelejtette.

A másik személyhez való szimpátia is fontos lehet ilyen téren.

Ez főleg elvi kérdés. Plusz kell hozzá nem is tudom igazán hogyan nevezzem. Az, hogy ne mindig csak az érdekeljen ami nekem a legfontosabb.

Magamat kicsit furcsának tartom. Ha munkahelyen segítek valakinek akkor azt soha nem azért teszem mert várok érte cserébe valamit. Sőt ha soha nem segítene az illető fordított esetben sem zavarna. Még csak nem is érdekelne.

Sokan ezt segítségnek érzik, pedig nem az. Ha csak minden 10.ik ember ilyen lenne akkor ez egy sokkal jobb világ lehetne.

Ilyen lett körülöttünk a világ, és alkalmazkodunk hozzá. Többen még a leírt dolgokat sem tartják be. Egy levesporból nem az fő meg, ami rá van fotózva. Mert pici apró betűkkel valahol oda van írva, hogy csak illusztráció. Én meg azt gondoltam, hogy nem véletlenül van ráfotózva... Hát, így jártam.

Én már közel vagyok a 60-hoz. Az én felnőtté válásomkor még az volt kedves vendég és törzs-vevő, aki gyakran, vagy hosszú ideje volt ugyanott vásárló. A MÚLTban. Szóval rá kellett szolgálni előtte. Ma az lesz törzsvásárló egyből, aki aláír most 1 vagy 2 év hűséget. Nulla előélettel törzsvásárló lehetek. Ilyen a múltban nem volt. És én járok rosszul, ha már régóta vásárló vagyok, mert már van kedvezőbb díj a piacon :-) Na emiatt mindenki ígér fűt-fát, aztán utána a vízözön :-)