Ilyen körülményekkel tényleg jó ötlet a barátkozás?
Poszttraumás stressz szindrómám van, alvászavarom, memóriaproblémám, fizikálisan se vagyok kimondottan terhelhető, és kevesebb, mint három hónapja meghalt anyukám, akivel kvázi össze voltunk nőve, ezért durván padlón vagyok. Vagy talán jobb úgy fogalmazni, hogy szét vagyok szakadva, mint akinek a bensőjében valami létfontosságú eltörött, amit nem lehet összeragasztani többé.
A pszichológus tanácsolta, hogy kezdjek el barátokat szerezni, mert az segíthet enyhíteni a gyászt azáltal, hogy pótlásra kerül az a társaság-és szeretethiány, ami anya elvesztésével keletkezett, és a PTSD-hez köthető szorongást is oldhatja. Ami szép és jó, meg csak ő az, akinek erről van diplomája...
DE
Tényleg jó ötlet egy ennyire problémás embert másoknak a nyakába varrni? Nem önzőség? Szerintem mindenkinek megvan a maga baja a hétköznapokban, a maga leterheltsége, ami mellé nincs szüksége még arra is, hogy egy akkora kaliberű lelki-és érzelmi roncsot is pátyolgasson, mint én. Ráadásul ismerve magamat tudom, hogy bármennyire szimpatikus is lenne nekem valaki, ilyen paraméterekkel én se vállalnék be egy embert - akire speciel már attól rájön a sírhatnék, ha meghallja, hogy az utcán egy idegen az anyjával beszél telefonon, hogy van neki valakije, akit úgy hívhat, hogy "anya". Akkor meg milyen alapon várnám el ezt mástól?
Összegezve nagyon szkeptikus vagyok az ötlet kapcsán, ezért érdekelne külsős vélemény.
Egy igaz barát nem a problémáidról fog meghatározni.
Amúgy ha szeretnél valakivel beszélgetni, írj nyugodtan :)
Nem arról van szó, hogy szégyellem, hanem tudom... hogy ezek mekkora extrém eltérést mutatnak egy átlag emberhez képest.
Teszem azt, általában ismerkedés elején jön a kérdés, hogy akkor hányadikos vagy, tanulsz-e, mit tanulsz, dolgozol / hol dolgozol.
És ennyire hamar kiönteni, hogy tulajdonképpen nyolc általánosom van, de nem hülye vagyok, csak nem tudja az agyam az új információkat már hosszú évek óta normálisan megtartani, dolgozni meg azért nem dolgozok nem szellemi munkát, mert azt meg fizikailag nem bírom, az első szuszra elég riasztó, vagy legalábbis sok. :D
Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy szokták mondani, hogy háromféle hülye van; született, tanult és diplomás. :D De viccet félretérve, persze, a végzettség nem mérvadó. Annyi inkompetens professzorral találkoztam már, hogy az nevetséges.
Inkább olyan szempontból lehet zavaró, hogy vannak szokványos állomások egy életpályán, és akinek ez megvan, annak furcsa lehet az, akinél ez hiányzik. Nem tudják hová tenni, hogy ő úgymond csak lóg a levegőben.
Voltál már fogyatékosoknál vagy valami alapítványnál? - Nekik ott nincsenek nagy elvárásaik. Csak vidámságot, boldogságot szeretnének, meg valakivel beszélni, főként társat.
Nyilván nem a problémákkal kell kezdeni, de menni fog, ne aggódj, sok sikert és mosolyt! Közös téma és érdeklődés alapján könnyű beszélgetni..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!