Szerintetek barátság az ilyen?

Régóta ismerem, régóta legjobb barátomnak tartom. Szeretem, hogy elmondhatok neki mindent, és olyan lehetek mellette, amilyennek valójában érzem magam. De lehet, hogy valójában azért, mert mindegy neki, hogy miről beszélek és hidegen hagyja, mikor mit érzek. Amikor együtt vagyunk, jól kijövünk, nem vitázunk, közös az érdeklődési körünk, szeretjük egymás társaságát, elvagyunk egymással. De úgy veszem észre, hogy csak a saját maga szórakozása erejéig. Mellettem semmiből nincs hiánya, ha szomorú, vigasztalom, ha nevet, vele együtt lelem ebben örömöm. Mindent megteszek érte, ha kér valamit, teljesítem, ha vágyik valamire, azt megszerzem. Ha én vagyok ebben a helyzetben, ő nem keresi a módját annak, hogy örüljek, ha kérek valamit, nem szívesen teszi meg, ha nem keresem telefonon, ő nem keres. Mindig én kezdeményezek, ő nem gondol rám előbb. Amíg a saját kényelme megvan, addig őt nem bántja, ha én rosszul érzem magam. Nem veszi észre, ha megbánt, ha választania kell, mindig a saját boldogsága az előbbre való, sosem az enyém. Többször is említettem ezeket neki, mégsem változtat a helyzeten.

Szerintetek egy barátság ennyire egyoldalú is lehet? Egyáltalán barátság az ilyen? Számítok én neki azon kívül, hogy elvan velem vajon? Mit tegyek? Segítségeteket várom... Köszönöm.