Hagyományos (analóg) TV felbontása?

Nos... nem tudom, hogy kik hívják a 640×480-at analógnak, de én még ilyen néven nem hallottam említeni. Az egyébként a szabvány VGA felbontás.

A szabvány PAL (és SECAM) felbontás 520×576, az NTSC pedig 440×480.

Persze, azt is figyelembe kell venni, hogy egy CRT tévén a pixelek nem különültek annyira el, mint egy LCD monitoron, ezért ugyanaz a felbontás CRT-n finomabbnak (de életlenebbnek) látszik.

Ami pedig a lényeg: olyan felbontást válassz, ami az adott célnak megfelel.

Ma borzasztó nagy mánia a HD, lassan már az utolsó csöves videós is HD-ben akar videózni, mert szerintük attól lesz a videó jó és igényes. Tök mindegy, hogy a kép minősége színvonalon aluli, rosszak a fényviszonyok, félre van fókuszálva, (és a tartalma meg nagy nulla), de a lényeg, hogy menjen hádében, mert "ettől leszek jó videós". Nem akarom inkább kommentálni ezt a hozzáállást.

A 360p vagy 480p teljesen megfelel egy olyan videónak, ami nem a részletgazdagságra van kihegyezve. Tehát egy vlognak, vagy akármilyen általános témának tökéletesen megfelel a 360p. Sőt, felesleges ilyesmire nagyobb felbontást pazarolni. De ha mondjuk egy természetfilmet csinálsz, vagy pl. Victor Vasarely művészetéről készítesz ismeretterjesztő videót, vagy mondjuk egy mai játékból készítesz gameplayt, ott bizony már nem lenne ideális a 360p. Ha egy művészfilmet készítesz, amit reményeid szerint mindenki majd nagyképernyős plazmán néz, ahhoz is nagyon kevés lenne a 360. De nem szaporítom a szót, röviden: mindig azt a technikát kell választani, ami az adott célnak megfelel.

A képarány meg igazából inkább ízlés kérdése. Persze, itt is nagyon nagy divat a 16:9, de igazából édesmindgy.

Megjegyzés: az, hogy az analóg technika adja a legjobb képminőséget, az nem igaz. Kicsit ez már filozófiába megy át, de úgy lenne helyes mondani, hogy potenciálisan az analóg technika adhatná a legjobb minőséget, amennyiben a technikai feltételek lehetővé tennék a minél nagyobb rögzítési és visszajátszási pontosságot.

A gyakorlatban az analóg technika meglehetősen pontatlan. Igaz, hogy az analóg jel elméletileg akármilyen értéket felvehet (bár ha nagyon szőrszálat akarnék hasogatni, ez sem teljesen van így, mert a Planck-állandó azért befigyel...), viszont gyakorlatilag soha nem a valós érték fog rögzítődni. Mindig van valamennyi hiba.

Az analóg műsorszórás vesztét pedig egyáltalán nem a zavarérzékenység okozta. Az is közrejátszott benne, de ha megnézed a rádiós műsorszórást, az analóg FM rádiózás él és virul, sőt, az AM (középhullám, néhol hosszúhullám, nagy távolságokra pedig rövidhullám) is még vígan létezik. Közben a digitális rádiózás meg csak nyűglődik. Az igazi ok, ami miatt az analóg tévésugárzás megszűnt, az az, hogy a digitális technika lehetővé teszi az előfizetéshez kötött műsorok sugárzását, egy frekvencián egyszerre több csatorna közvetítését (ezért van az, hogy míg az analóg időkben 3 csatornát lehetett fogni, most meg több, mint 20-at), továbbá olyan nyalánkságokat, mint pl. opcionális feliratok közvetítését, egy csatornához több hangsávot, stb. A digitális jelek pedig csak extrém zavar esetén torzulnak, normális körülmények között 100%-ban ugyanúgy jut el hozzád a kép, mint ahogy azt rögzítették.

A régi CRT képminőséget nem fogod tudni reprodukálni, mert a vételi oldalon már nagy felbontású monitorok ücsörögnek, azoknak meg csak natív felbontáson élvezhető a képük. Persze ha a videó kis ablakban van lejátszva, akkor lehet akár 360p is.

Viszont ha a videoid arról fognak szólni, hogy ülsz egy székben és okosságokat mondasz a világról, ahhoz bőven elég 144p is :P

"A közhiedelemmel ellentétben egyértelműen az analóg technológia adja a legjobb képminőséget,"

Ezek szerint a Youtube-ra analóg videót fogsz feltölteni, majd visszanézni az analóg videókártyádon át az analóg monitorodon.

A PAL (DVD minőség) felbontása 576p. Hagyományos pixeles felbontás nincs a CRT-ken, mivel tudtommal egységes jelképnt sugározza le a sorokat.

Ahogy én tudom a legtöbb tévé nem használja ki technikai okok miatt az 576 soros megjelenítést, itt találhatsz róla egy jó összefoglalást:

[link]

A monitoroknál még bonyolultabb a helyzet. Ott is van a foszforos bevonatban valamilyen pixeles felosztás, de alapvetően tuningolhatóak voltak egész nagy felbontásokra is (persze alacsonyabb képfrissítéssel).

Alapvetően 640x480 egy régebbi elterjedt formátum (DOS alá még elég volt), emellett az 1024x768 volt elterjedt nagyon sokáig. De voltak 5:4, 16:9 arányú CRT-k is, stb.

Az a gond az analóg cuccokkal, hogy bizonyos minőségszint felett elég drága és preciz eszközök kellenek, hogy a digitális cuccokkal felvegyék a versenyt. Meg hát a bonyolultságukból adódóan vannak leküzdhetetlen hátrányaik (pl. CRT: méret, vibrálás).

Jobbak voltak bizonyos szempontokból, de nem azért, amit említettél. Jobb volt a mai TN/IPS/VA-knál a kontrasztja (sötét-világos skála felosztása), volt rendes feketéje, illetve sokkal jobb volt a színhűség, mint a kezdeti LCD-knél.

A digitűlis átállások többségénél volt ilyen minőségromlás, de ezt idővel mindig behozzák (pl. hamarosan jön az amoled monitorpiacra is).

Pl. olvastam olyat, hogy a filmtekercses mozivetítők minőségét kb. egy 720p-s modern vetítő is hozta, pedig az elméleti felbontása nagyobb. A fotó digitalizálásnak is csak pár MP-ig van értelme, mivel ott is van szemcseméret és az optika sem tökéletes.