Melyik volt az a régi, "robbanós" TV?

Valami fórumon találtam:

"Régen is vákuum volt benne, mert csak így tud működni:) Az elektronsugár lépten-nyomon akadályba (gázatomokba) ütközne, és legfeljebb azt késztetné fénykibocsátásra a csövön belül (hasonlóan, mint mikor enyhén levegős a cső, szép kéken világít a nyaka) A "robbanásmenresítő" technológia lényegét lentebb megírtam, titka a képcső acélkerettel való összefogása. A külömbség a működésben a régi képcsövek elektronágyú rendszere ferde volt, és kívülről el volt helyezve egy ioncsapda mágnes. Ezenkívül a kisebb eltérítési szög. Egyébként az elv 100 éve nem változott.

A robbanásról: Tulajdonképpen befelé robban, pontosabban óriási nyomás alatt van a képcső, pont a belső légüres tér miatt, ezért a képcső felületére összvissz több tonna nyomás nehezedik (mérettől függően) így ha nincs összeszorítva, előfeszítve az üveg, egy repedés a ballonon robbanásszerű összeroppanáshoz vezet, ami ugye az erőhatások miatt az üvegdarabok, szilánkok szétrepüléséhez vezet. Nyilván a kisebb felületeken, így a csonknál a legkisebb a ránehezedő nyomás, így itt volt a legvékonyabb az üveg, és itt lehetett a legkevésbé veszélyes módon "hatástalanítani"."

[link]

3 éve nem jött pontos válasz.

Az addigra már 10 éves körüli tévékben egy úgynevezett sokszorozó tönkrement. Ez a képcsőnek állít elő 20kV körüli feszültséget a nagyfesztrafóból kijövő pár kV-ból.

Mivel nem lehetett kapni belevaló eredetit, a szerelők a kapható nyugatnémet, szilícium alapúval pótolták. Míg a gyári szelén háromszoroz, addig a nyugatnémet négyszerez, ráadásul sokkal jobb hatásfokkal. Így 30-32kV jut a képcsőre, amit egy darabig tűr-tűr, aztán elkezdenek átütni az amúgy is szar minőségű műanyag szigetelések, megolvad pár dolog, és olyan alkatrészekre folyik, amik gyúlékonyak.

1987-ben 50 tévés lakástűzből 16-ot okozott a Color Star, szóval egy kicsit túl volt tolva.

# 3

Ez hülyeség szerintem, városi legenda. Szakmabeliek jól tudják, hogy a nagyfeszültség változása hatással van a képméretre, ami az in-line rendszerűeknél "csak" ebben nyilvánul meg. 5-10 % feszültségcsökkenés már a képméret látható növekedését okozza, vízszintes és függőleges irányban egyaránt.

A régi delta rendszerű képcsövek erre még sokkal érzékenyebbek voltak, az instabilitás még színtisztasági hibát is okozott volna, ezért külön nagyfeszültségű stabilizátort is kellett bele tervezni.

Itt bukik meg szerintem a városik legenda, továbbá az általad kitalált 20 --> 30 kV vicces mértéke, amitől a képméret összeszűkült volna, szerintem majdnem a felére.

Azaz a képernyő közepén láttál volna egy kisebb téglalapot.

Valójában pont az eredeti sokszorozó volt hajlamos ívet húzni, vagy a fókuszfeszültség szigetelése elolvadni, továbbá a készülék gyúlékony anyagokat is tartalmazott, ez volt a fő gond.

"Az addigra már 10 éves körüli tévékben"

Ez is hülyeség:

[link]

Ezért igazán felesleges volt előszedni ezt a régi témát.