Magyarországon egyáltalán nem volt LaserDisc vagy Beta?

MiniDisk viszont volt, de nem nekünk csóróknak...

90.000 volt egy készülék.

A minimálbér 70 körül lehetett?

A Laser Disc csak néhány igen elszánt rajongónak jelentett megoldást. Nem volt szinkron, felirat vagy hangalámondás. Kalóz kiadványok sem készültek, eredeti lemezt kellett venni, rendszerváltás előtt természetesen csempészektől. A jobb lemezek nem PAL, hanem NTSC rendszerűek voltak, azaz a csatlakoztatott tévé sem volt mindegy. Ráadásul a film felénél fordítani kellett a lemezt. Ez még full analóg technológia, azaz hibajavítás sem volt, ezért a lemez legkisebb sérülései is azonnal meglátszottak a képen.

A legnagyobb csapás az ár volt. Egy csempészfilm '89-ben 4000 Forint körül volt, míg az átlagkereset 8165 Ft. Ha nem tévedek, akkor ez a mai viszonyokra átszámítva 60 - 70.000 Forintos lemezárat jelentene egyetlen filmért.

Meg kell értened az akkori viszonyokat. Nagyon kevés valuta állt rendelkezésre (a Forint nem volt konvertibilis) állami szinten is. A Beta a Sony licence volt, csak neki volt lejátszója hozzá, míg VHS-t sokan gyártottak. A Beta (és a Video-2000) már indulóáron drágább volt. Számodra furcsa lehet, hogy internethez hasonló gyors csatornák hiányában a fő információs forrás a fejlesztésekről a kiállítások és a szakújságok voltak. Ezekhez sem volt egyszerű hozzájutni keleten. Egy újdonság híre gyakran 1 - 2 év alatt ért ide, és ez csak a híre, nem a fizikai készülék.

Csak 1985-ben sikerült a külkernek megállapodnia egy Panasonic VHS összeszerelésről. Fontos volt a hazai hozzáadott munka, mert így kevesebb valutát kellett kiadni. Innen kezdődött a szélesebb körű elterjedés, ekkor adtak ki hivatalos Mokép VHS kazettákat is.

Tudnod kell, hogy az eltérő szabványok miatt PAL vs. SECAM és az eltérő hangsegédvivő frekvencia miatt a kinti készülékek nem voltak megfelelőek az ittteni adásokhoz és a forgalmazott tévékhez.

Csempészek hoztak be Beta és Video-2000 készülékeket is, de mivel a hazai kazettamásolás, majd később a kölcsönzés teljesen VHS alapú volt ezek nem lettek népszerűek. Soha nem a hivatalos kiadások érdekelték az embereket, hanem a piacokon fóliával letakart portéka, a soha be nem mutatott nyugati filmek hangalámondásos VHS verziói.