A stúdiómonitor hangfalakat miért hívják stúdió monitornak?

"A stúdiómonitor hangfalakat miért hívják stúdió monitornak?"

Mert

1. stúdiókba

2. a felvett anyag monitorozásához, visszahallgatásához

való.

"Miben rosszabbak vagy jobbak egy polcsugárzónál vagy álló hangfalnál?"

Mivel a stúdiómonitorok a felvett anyag visszahallgatásához valóak, ezeknél a hangdobozoknál a minél lineárisabb frekvenciamenetre, a hang minél pontosabb (ne vegyen el belőle, ne adjon hozzá semmit) visszaadására törekednek (már amennyire ez elérhető - hisz tökéletesen lineáris frekvenciamenet elérése eléggé nehéz).

A szimpla általános hangfalaknak nem törekednek erre, ott egy sajátságos hangzás - például a mélyek és magasok kiemelése és a közepek elnyomása ("diszkómosoly") - elérése a cél.

"Mennyire lehet őket használni zenehallgatásra, filmezésre, esetleg játékra?"

Egyénfüggő. Ha hozzá vagy szokva a basszusnövelt hangélményhez, akkor furcsának fog hatni.

Részletes, egyenletes (nem színezi a hangot, illetve nincs kiemeles vagy vágás bizonyos frekvenciákon).

Elméletileg ezek a fő tényezők, gyakorlatilag ez csak akkor igaz, ha magasabb kategóriákról van szó.

Ugyanez igaz a hifire is, tehát lényegében nincs sok különbség egy hifi hangfal és egy studio monitor között, legalábbis ha passzivakat nézünk. Ezek teljesen jók azokra a célokra, amit írtál.

100k/pár körül már érdemes stúdió monitor felé nézelődni, viszont ott még sok a kompromisszum, amit meg kell kötni. Az egyik típus precíz közép és magas tartománnyal bír, cserébe pontatlan a mély, a másik típus érthetőbb mélyeket generál, cserébe erősen torzítja a frekvenciagörbét 2k és 8k között.

Felső kategóriában pedig olyan szinten nincs különbség, hogy rengeteg nagynevű stúdió használ high-end hifi hangfalakat monitorozásra. Ezeken viszont csak igazán minőségi audiot lehet hallgatni, mert ezek megmutatjak a zene legaprobb részleteit, és a legtöbb zene tele van olyan apró hibával, ami egy közepes hangfalon nem feltétlen zavaró, de egy precíz high-end hangfalon már igen. Szoval ezek audiphile albumok hallgatasara alkalmasak, másra nem igazán.

A studomonitor célja, hogy egy nyers hangfelvételből kiadásra kész anyagot lehessen masterelni. Emiatt nem jó ha színez, nem jó ha nem megy el a hallható tartomány aljáig és tetejéig.

A magam részéről nagyon örülnék egynek, mivel zenét szeretek hallgatni, csinn-bumm cirkusszá alakítás nélkül. Egyszer volt szerencsém a Genelec csúcsmodelljén visszahallgatni saját készítésű felvételeket, és teljesen kielégítette az igényeimet: jelenlétérzést adott, az eredeti helyszín érzését. Semmi kiemelésre, eq-zásra nem volt semmi igényem a hangját hallgatva. Egy hegedű három szál lőszőrrel épp csak meghúzva, vagy az Esztergomi bazilika orgonája tuttiban? Mindegy. Mindkettő úgy szólt, mintha ott állnál mellettük.

Erre való. Aki ezt szereti, azt megértem, ha otthonra is beruház egyre.

Nem a könyvespolcra rakott, studiomonitornak csúfolt kis dobozkákra gondolok, hanem a fent említett mázsás szörnyekre.