Playstation vagy Xbox vagy Nintendo?

Nem akarok hangulatromboló lenni, de sem informatikusként, sem pedagógusként nem vagyok benne biztos, hogy egy 4 éves gyermeket videojátékkal kéne lekötni. Az időjárást ismerve meg ebben az időszakban nem szokott hozamosabb időn át rossz idő lenni. ;)

Egyébként: ízlés kérdése. PS és XBox között nincs sok különbség, a Nintendo konzoljai lógnak ki a sorból, ők ugyanis inkább az alkalmi játékosokat, és a családbarátabb szférát célozzák meg a konzoljaikkal/játékaikkal, és nem a hardcore FPS-gamereket.

A mozgásérzékelők pedig már "nem divatosak". Ezek a 7. generációs konzoloknál voltak igazán elterjedtek (az a bizonyos Wii-éra), utánna már rohamosan csökkent a népszerűségük, és ebből adódóan egy kurrens konzolra nehéz mozgásérzékelős játékokat találni.

Egyébként: rákeresel, hogy (konzol neve) mozgásérzékelős játékok, és megnézed, mi a kínálat.

De ha kisgyerekről van szó, akkor én mindenképp a Nintendo mellett döntenék. (Felnőttként is, de ez most más kérdés. :D)

És egy végső kötekedés: nem "laggol", hanem "lagol". Szótő: "lag", rag: "-ol". Nem duplázódik a szóvégi mássalhangzó. Az az angol nyelv, nem a magyar. De ha bizonytalan vagy a helyesírásában, nyugodtan írd magyar szóval: "akadozik", "akad". Azzal nem tévedhetsz. :)

Mi Nintendo Switchet vettunk, sokkal modernebb es egyszerubb hasznalni mint pl a WII verziot.

A fiam olyan jatekkal nem is jatszik rajta amivel a kepernyot kell nezni, mindig a teve elott ugral. A legjobb valasztas volt. Jatekokat facebook csoportokbol hasznaltan veszem.

A switch a legjobb megoldás :)

Igazi családi játékok vannak és szinte mind +3 évesnek való

"ezek a mai gyerkőcök, már nem úgy vannak mint mi voltunk, hogy kilöktek reggel és estig eljátszottunk akár 2db kaviccsal is"

Az egész neveltetés kérdése. Mellesleg: én sem vagyok mai gyerek, de 4 évesen mégse löktek ki reggel, hogy aztán takarodókor begyűjtsenek. Mindig volt velünk valaki szülő, nagyszülő. Rengeteget játszottunk szüleinkkel, nagyszüleinkkel, nagynénivel, nagybácsival, keresztanyuval. Sőt, mondok valamit: szüleimet sem hagyták magára a szülei, hanem foglalkoztak, játszottak vele. Vagy ha egyik szülő sem ért rá, akkor foglalkoztak velük a nagyszülők.

Nem a "mai gyerekekkel" van a baj, hanem a "mai szülőkkel". Tisztelet a kevés kivételnek. Akiknek a gyereknevelés abból áll, hogy bedugják a tévé vagy konzol elé a még normális finommotorikával sem bíró kisgyereket, addig se kell vele foglalkozni. Aztán csodálkozunk, hogy miért van annyi problémás, figyelemzavaros, SNI-s gyerek...