Mennyi ideig képes működőképes állapotban maradni egy telefon?

A gyártóknak rettentő nehéz dolga van, mert a lehető legnagyobb profitra törekszik (ez élteti, ebből él, ez mozgatja, a létezése célja a profit).

A profitszerzéshez piacon kell maradnia. A készülékgyártás, tervezés, a magán ember számára elképzelhetetlen műszaki hátteret igényel, ami elképzelhetetlenül sok pénzbe kerül. Ugyanakkor kemény versenyben van a konkurensekkel.

Kénytelen tehát a legeslegolcsóbban adni a lehető legjobb minőségű készüléket a lehető leghamarabb kihozva az új típusokat.

Sajnos azonban itt számos tényező dolgozik fájdalmasan egymás ellen. Ha gyors akar lenni lehet hogy szar lesz amit kihoz. ha lassú, a konkurencia nyer. Ha gyors és jó készüléket alkot az sokba kerül, így drága lesz.

Pengeélen táncolnak és mint a fentiekből is látható, az elsődleges cél legkevésbé sem a tartósság.

Mint a vállalkozó reklámja: "Cégünk jól, gyorsan és olcsón dolgozik. Ön ebből kettőt választhat."

Első mobiltelefonomat valahol 1996 körül vettem, azóta volt vagy harminc különböző típus, különböző gyártóktól.

Ezek közül csak két teló romlott el nálam, egy 3688-as Motorola, amiben kétszer is elszállt a kijelző szalagkábele, meg aztán egy M35 Siemens, ami elvileg cseppálló volt, de beázott.

A többi készüléket mind sokat használtam, majd általában tökéletes állapotban adtam, ajándékoztam el.

Sosem tapasztaltam semmiféle szándékos, tervezett elavulásra utaló jelet, legfeljebb szerelési hanyagságból származó kisebb hibákat.

Csak ellenpéldaként. Ennyire nincs statisztikai jelentősége egy peches ember tapasztalatainak.