Szerintetek egy tíz éves gyereknek való érintőképernyős telefon?

A te helyedben, ha mar megigerted neki, megvennem, de kizarolag ezert, hogy hiteles, szavat megtarto szulo maradjak a szamara.

Ellenben, en, biztosan nem vennek neki ilyesmit, es nem is igernem. A gyerekemet a valo eletre fogom nevelni, es nem a virtualisra. Abszolut nem fog erdekelni, hogy az osztalytarsanak milye van, es elfogom erni nala, hogy ot se erdekelje. Nekem sose voltak divatos cuccaim, es nem is fajt utanuk a szivem, mert vagy tudtam, hogy nem lehet, vagy ha lehetett, inkabb a raszoruloknak segitettunk belole. Szocialisan erzekeny felnott vagyok, igy erre tanitom majd az en gyermekemet is.

Ezen felul nagyon rossznak tartom, hogy nem elik meg a valos, igazi jelent, hanem be vannak zarva az online vilagba. Egyaltalan nem ugyanaz az oran levelezni az osztalytarssal, mint nyomkodni egy telefont. Elobbi esetben epulnek a szocialis kapcsolatai, kommunikacios keszsege, mig utobbiban nem. Ugyan egyik esetben sem figyel a tanarra, de itt nem ez a fo problema, hanem az egymastol valo elidegenedes. Szerintem.

16 éves lány vagyok nem tudom milyen anyukának lenni,mit engednék a gyerekemnek,mit nem, de a saját tapasztalataim leírnám, amire az évek során jöttem rá:)

Én is kb ennyi idős voltam, mint a fiad, amikor telót szerettem volna. De csak azért,hogy nekem is legyen, hisz már mindenkinek volt,és nem akartam lemaradni tőlük.

Kaptam is(nem érintőset,akkor még nem volt annyira divat)

Jól elvoltam vele, örültem neki.

Tavaly kaptam érintőset, mert az első sajnos tönkrement.

A többieknek hamarabb volt ilyen-olyan tudós telefonjuk, de ezzel csak annyit értek el, hogy villogtak vele, egész szünetben azzal foglalkoztak,volt,hogy órán is.

Tudom milyen érzés neki most, tisztán emlékszem milyen volt nekem is az az időszak. Én azt mondom, hogy kaphatna egy telefont, hisz az jó, ha van az embernél, majd el tud titeket érni, ha van valami, viszont kár lenne a legújabb és legdrágább érintőset venni, mert ilyen korban nem is vigyázna rá annyira, nem is értékelné, sőt talán jövőbe még az annál is újabbra vágyna. Én is, az első napokban még ujjongtam, majd később nem is érdekelt,hogy picit is ügyeljek rá.

Aztán majd, ha idősebb lesz, kaphat komolyabb telót, amire majd vigyáz, esetleg ő gyűjti meg rá a pénzt.

Ha vennék is a 10 éves gyerekemnek telefont, nem vihetné el az iskolába.

Nem akarnám, hogy ellopják vagy tönkretegyék az iskolatársai.

Ezek után egyetlen panaszt se halljak arról, hogy Magyarországon mekkora a nyomor. Én rengeteg karácsonyra nem kaptam SEMMIT, a kicsi gyerekként sem, a hetevenes években. Nem vagyok cigány, de nagy nyomorban éltünk. Mégsem panaszkodtam soha, sehol semmikor és nem álltam sorba segélyért.

Válaszom: NEM!