Androidon miért kér a legtöbb launcher (alkalmazásindító) telefonálási engedélyt?

Ezek az engedélyek sokszor csalókák. Attól függ, milyen csomagokat használ a programozó kódoláskor. Egy-egy csomagban sokféle lehetőség van, melyek többsége nincs kihasználva. Vegyünk egy képzeletbeli példát:

írok egy alkalmazást, amiben van két gomb: az egyik elindítja a tárcsázót (gombsort) a másikkal pedig az üzenetküldő alkalmazást (csak megnyitja). Ezekhez fel kell használni a hívásindító és az üzenetküldő csomagot az SDK-ból. Semmit nem használok, csak elindítom a programokat, de a csomagokban benne van a hívásindítás és az üzenetküldési lehetőség is automatizáltan, csak épp nem használom őket. Viszont mivel a program hozzáfér a programokhoz (hisz el kell indítani őket), engedélyt kell adni rá. (Ez sok más kis funkcióra is igaz: lehet, hogy a helyesírás ellenőrzőt akarom használni, vagy a telefonkönyvből akarok lehetőséget, hogy meghívót küldj az ismerőseidnek)

A leírt példa eléggé elnagyolt persze, és képzeletbeli, de a lényeget tükrözi.