Van itt olyan aki nyomógombos, nem okostelefont használ? És mi az oka?

Már akkor is utáltam a telefonokat, amikor bejöttek az első, szürke képernyős modellek. Hirtelen mindenkinek ott lógott a fülén, hirtelen mindenki fontos lett, és mindig a tömegközlekedési eszközön kellett rendezniük üvöltve a magánjellegű, illetve üzleti hívásaikat. Mindenkinek hallania kellett, hogy mikor és hol lesz az állásinterjú, mikor tudja Jóska leadni a projektet, illetve hogy Mariska néni kisunokája milyet kakilt és taknyos volt a múlt héten. Teljesen alap dolgokról volt szó, amit személyesen, vagy otthoni hívással is le lehetett rendezni. Amik nem érdeklik a többi idegen embert, mégis kötelesek végighallgatni. Ez a „szép szokás" a mai napig megmaradt.

Nagyon sokszor történt olyan, hogy a „fontos" illető jó hangosan beszélt a telefonba már vagy 10 perce, amikor hirtelen megcsörrent a készülék, valaki tényleg hívta. Jól leégtek ilyenkor, hiszen lebuktak, hogy csak imitálták a beszélgetést. Odébb is mentek gyorsan. A saját szomszédomnál is láttam, hogy a kikapcsolt telefonjával beszélget. Nagyon szánalmas!

Nekem már akkor modern, mindent tudó számítógépem volt nagy monitorral, nagy billentyűzettel, amikor a telefonok még semmit se tudtak. Ingyen tudtam hívni a neten keresztül bárkit és sms-t is tudtam küldeni telefonra. Komoly programok és játékok voltak telepítve.

Amikor bejöttek az első érintős mobilok és egyre több extrát tettek rájuk, az emberek onnantól szó szerint lesz@rták egymást. A mobilok fejlődésével az emberi kapcsolatok kezdtek tönkremenni. Mostanra ott tartunk, hogy már a pici gyerekek kezébe nyomják, hogy addig se zavarja a szülőket, akik szintén csak nyomkodnak. Ezért történt az, hogy szinte senki nem tud semmit, csak a telefont nyomogatni. Mindent a neten néz meg, nem a selejtes agyában kotorászik. Régen tanultak az emberek. Most már meghalnának a telefonjuk nélkül, mert hirtelen elöntené őket a sötétség és a dolgozatnál is kimennek a vécére netezni, hogy megkérdezzék a megoldást.

Nekem a számítógépem azóta még modernebb lett, és most is többet tud, mint a legokosabb telefon. Amit szégyen okosnak hívni, hiszen maga a készülék semmit se tud, mindent az internet és külső programok tesznek lehetővé. Ha nem lenne rajtuk net, az okostelefonok mennének a kukába.

Van egy nyomógombos telefonom, az elég arra, hogy itthon lebeszéljem, amit kell. Magammal vinni nem szoktam, az utcán, tömegközlekedésen meg a boltban a pénztárnál úgyse beszélném meg a dolgaimat, végül is senkire nem tartoznak a magánügyeim, ráadásul senkit nem is érdekel.

Büszke vagyok rá, hogy nem vette el az életemet a mobiltelefon.