Miért nem lehet akkor mégse pikk-pakk megtalálni az eltűnteket, elkövetőket ha a mobilok ennyire lehallgathatók, lenyomozhatók?

Gondolj csak bele kedves kérdező: 2003-ban egy évben 6.169.000.000 percnyi telefonhívás jött létre (Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: [link] ).

Ha minden hívást csak "Half rate" ( [link] ) kódekkel (5,6 kb/s) rögzítünk egy évre visszamenőleg, akkor is kb. 6.169.000.000 * 60 * 5,6 = 2.072.784.000.000 kilobit vagyis 259.097.000.000 kilobájt, azaz 260 terabájt(!!!) vagyis naponta kb. 712 gigabájt tárolókapacitásra lenne szükség.

És ez csak a hanganyag, ehhez hozzájárul a 2003-as évben az évi 4.700.000.000 darab hívás (536.530 hívás/óra) metaadatai (hívó és hívott fél hívószáma, a hívás kezdete és vége, a hívásban részt vevő bázisállomások adatai,...).

Ez brutális mennyiségű adat, nemcsak tárolási, hanem feldolgozási szempontból.

"...a sikítás meg az ütközés bele kellett hallatszódjon a hívásba"

Az nem jó, mert ha nekem telefonálás közben elgurulna a gyógyszer, lehajolnék érte és lefejelném a könyvespolcot akkor kijönne a cellaadatok alapján kijönne a TEK. :-/

9-es, és biztos olyan hülye az összes tettes, hogy a mai világban nem jut eszükbe egyszerűen eldobni/tönkretenni az áldozat telefonját.

2003-ban pedig hírből sem volt ismert még széleskörűen az általad vázolt technika, pláne nem hétköznapi használatra szánt készülékekben.