Miért nem élvezem a játékokat, úgy mint anno pc-n? (386)-oson. Hiába a csillogó villogó grafika, miért jobbak a régi játékok, amik hetekre lekötöttek?

Mobil játék? Java játékra gondolsz?

Egyébként értelek... Valahogy én is sokkal jobban élveztem még gyerekként a hányadék grafikájú játékokat. Talán mert így jobban kellett hozzá a fantázia, hogy szépnek tűnjön :) De gondolj bele, a mostani játékok már egyre inkább a valósághűség igényével lépnek fel, márpedig a játék részben éppen attól játék, hogy egyértelműen nem valóságos.

na pont a Prince of Persiat akartam mondani:D

tegnap előtt egész este azzal játszottam..... 43 colos monitoron fura volt az öklömnyi pixeleket irányítani, de végig vigyorogtam, hogy milyen jó

és az is tök jó, hogy ezeket a játékokat böngészőből lehet tolni....

Az érzést megértem, nekem is nagyon kevés olyan játék van amit tényleg sokáig tudok játszani.

Magyarázatot viszont nem tudok rá....

Ahogy öregszik az ember, egyre kevésbé "játék igényes" az agya. De ugyanez igaz minden más összetettebb (nem pl a szivacsok szintjén lévö) élőlényre (pl kutya/macska) is. Nézd csak meg a háziállatokat! Egy kölyök kutya/macska sokat játszik, míg ahogy idősödik egyre kevesebbet, míg eljut odáig, hogy már szinte nem is érdekli a játék.

Ez így van velünk is. Ha a játékok változatlanok is maradnának, ahogy öregszünk, egyre kevésbé kötnének le ugyanazok a játékok, akár ugyanolyan környezetben is.

Ezt tudják a játékfejlesztők is, éppen ezért próbálkoznak a játékok fejlesztésével, csak nem éppen jó irányba haladva. (Az a céljuk a fejlesztőknek, hogy minél nagyobb egyedszámú játékos legyen.) A realisztikus irányba haladnak, miközben az agy kreatív felét kellene megcélozniuk. Nem azt mondom, hogy nem jó, ha egy játék grafikája valósághű, hanem azt, hogy kellene bele a régi játékokra jellemző történet, illetve kihívás, igény a gondolkodásra/logikára, hogy egy-egy játékot történetileg végig lehessen vinni. Ehelyett ma sok játék arról szól, hogy milyen hűdejó a grafika; milyen dolgokat lehet fejleszteni... de valódi történet nincs szinte egyikben sem.

A Mario -ban (ami nem egy bonyolult játék) is volt történet, aminek volt célja is: meg kellett menteni a hercegnőt.

A mai játékok többségében nincs valódi történet és a cél is csak az, hogy: fejlessz; ölj; csináld más-más pályán ugyanazt a monoton dolgot... Persze hogy beleun az ember, aki a gondolkodásra/logikára volt nevelve.

Lényegében a mai játékok a mai fogyasztói társadalom szokásaira nevelnek: költs a cuccaidra/fejlessz (sokszor feleslegesen is); gázolj át azon aki az utadban van; csináld gondolkodás nélkül ugyanazt a monoton munkát (bármilyen munkakörben is helyezkedsz majd el).

Ez nem jó irány. A mai fiatalok fognak így gondolkodni, hová helyezkedjenek el? Milyen módon léphetnek előrébb a ranglétrán? Esetleg milyen munkára cseréljék azt, amiben nem tudnak kiteljesedni/előrébb jutni, vagy épp nem hoz eleget a konyhára?

Hmmm... És itt már csak a saját véleményem következik:

De ez nem baj, úgyis az a célja a legfelső rétegnek, hogy legyen jó sok "robot", aki alájuk teszi a "kenyeret"...

Csakhogy így, gondolkodás nélkül a másikon átgázoló ember lesz a mai fiatalokból, hiszen a mai játékok is arra nevelnek, hogy csak magunkkal foglalkozzunk. De ha az ember, mint egyed csak magával foglalkozik, akkor ugyebár az már nem társadalom, csak egyedek egymás mellett (vagy egymás ellen?). Így nem is lesz együttműködés és szimplán összeomlik a rendszer...

Ez borzalmas, siralmas, elkeserítő... Néha úgy tűnik, ez lesz a nem is túl távoli jövő... Bárcsak tévednék!