Segítene valaki, hogy ebből a "tudásból" hogyan hozhatnék ki szuper fotókat? Mik a legnagyobb hibák, hogyan tudok változtatni?

Arra gondoltál már hogy fejleszted a tudásod?

Nekem a tulipános és az esernyős tetszik

Nem feltétlen kell sem kurzusolni sem kuruzsolni.

Van az interneten egy csomó hasznos tananyag, blog, videó, stb., amiből lehet tanulni. Kezdd az alapokkal.

Végignézve instán a képeidet, mindegyik, egytől egyig alulexponált. Mindegyik. Mind a huszonkettő. Jól van beállítva a monitorod?

Aztán egy nagy részük ferde. Hirtelen nyolcat számoltam össze, ami azért elég rossz arány, főleg úgy, hogy erre marha egyszerű odafigyelni mind a kamerában, mind az utómunka során.

Aztán a színek. Eltekintve attól, hogy mindegyik baromi sötét, néhány képen jól láthatóan az utómunka során korrigáltqad a színeket, és ez nagyon-nagyon természetellenes végeredményt hozott. Például az Eiffel torony madártávlatból, egy lenyűgöző naplementekor, gyönyörű meleg színekkel - és az előtérben ott egy paca, ahol hideg-rideg, túlélesített épületek basszák el a képet. De ugyanez a helyzet a szaxofonozó fickó mögötti - ferde - épületekkel is.

Néhány képről egyszerűen nem lehet megmondani, mit ábrázol, vagy mit akartál megmutatni vele. Másoknál meg a zsúfoltság a zavaró. A kevesebb néha több, szokták mondani. És az nem lehet kifogás, hogy a belógó ezt-azt nem tudtad elvinni onnan. Keress olyan nézőpontot, ahol nem lóg bele semmi, vagy ha nem találsz, akkor nem kell lenyomni a gombot, vagy nem kell mutogatni.

A szelektálás is nagyon fontos, és nagyon nehéz megtanulni. Sosincs túl korán elkezdeni.

Ez lehet az én nyomorom, de számomra élvezhetetlen instán fotókat nézegetni, főleg ekkora bélyegkép-méretben, ennyi minőségroncsolással és klausztrofób 1:1 képarányban. Ezek a képek még ennek tükrében is érthetetlenül kis felbontásúak.

Az internet és a digitális fényképezők párhuzamos és radikális elterjedésével ma sokkal magasabb a mérce, mint akár csak 10, vagy akár csak 5 évvel ezelőtt, manapság mindenki fotós, de egy valóban jó fotóhoz már "több" kell.

Az instás képeidhez pár észrevétel amatőr szemmel:

- tanulj komponálni. Legyen egy fő téma. Sok képed számomra zavaros, zsúfolt, fókuszt vesztett, mintha mindent egy képre akarnál rányomorítani (miközben a képkivágás miatt sokszor semmi nem fér rá igazán). Ha megnézed a világítótornyos képed, a kép alsó harmadát erősen javasolt levágni - így kicsit olyan, mintha elestél volna. A szaxofonos pasinál is hasonló a helyzet, ott az alsó korlát dönti meg a képet, ill. a sövénynél a kék ruhás ember ott mit csinál egy lábon? Túl hamar észrevettem őt is...

- Ha épületeket fotózol, legyenek a vonalak vízszintben. Egy épületből elég csak egy részlet, vagy legyen benne 100%-ban, de így, hogy a 98%-a van benne, ez így nem jó.

- Figyelj a fényekre, a helyes expozícióra. Várd ki, amíg szépek lesznek a fények (ezek az épületek, utcák megvárnak), nézz utána, mikor van aranyóra és/vagy kékóra. Szürkületben legtöbbször nem szerencsés előkapni a gépet.

- Utómunka fogalmának is érdemes lenne utána járnod.

stb. stb.

Tudást fejleszteni nem csak kurzusukon keresztül lehet, rengeteg szakirodalom van, youtube-on is egy életre elegendő oktatóvideót találsz. Én nem végeztem ilyen jellegű iskolát/képzést, csak rászántam egy fél évet az életemből, mellette egy csomót jártam ki terepre gyakorolni, és még most is szívesen olvasgatok a témában. Minden fejleszthető...

Engem ami zavar a képeken (legjobbantól a legkevésbéig):

1. Az összes kép alexpos.

2. Az ég színe természetellenes árnyalatú a képek nagy részén.

3. Kb. a képek felén túl van húzva a clarity (épületeknek, tárgyaknak körvonalai vannak).

4. Néhány kivételtől eltekintve, dőlnek a képek.

Amit a többiek is mondanak. Viszont én most meg leszek kövezve.

Kurzusnak annyi értelme van, hogy:

- rendezett (alap)tudást kapsz és van kitől kérdezni

- rá vagy szorítva arra, hogy menj, tájékozódj, tanulj, csináld, kiértékeltesd

- már maga a kérdésed is mutatja, hogy ahhoz, hogy fejlődni tudj, mennyire szükség van mások szemére is. Most szerencséd van, mert korrekt, jó szándékú kritikusokat találtál, de az internet alapvetően megbízhatatlan. A lájkot ugyanolyan könnyű rányomni egy képre, mint amennyire könnyű név és arc nélkül fikázni.

És nekem ez a kedvencem: [link] Végre nincsen középre komponálva viszont a köves út és a piros-fehér torony szépen vezeti a tekintetet.

Ahhoz, hogy a szürkületi képeket helyesre kiexponáld, állvány kell és hosszú záridő. Photoshoppal belenyúlni ezekbe nem biztos, hogy érdemes, mert tovább roncsolja az amúgy is zajos képedet.

A horizontot részegen is el kellene tudnod találni egyenesre. Az természetes, hogy az épületek fotón befelé dőlnek - az emberek szeme ezt korrigálja, de fényképezőgép ezt nem, így ezt utólag kell korrigálni.

Hát, ez több szempontból nehéz ügy.

A technikát uralni meg kell tanulni, mert különben hogyan alkalmazod céljaid elérésére?

A technikai hiányosságok kiküszöbölése után mi marad? Egy olyan kép, amiből van már sokezer a neten. Már ne érts félre, ettől a te képed nem lesz rosszabb, csak éppen az eltompult nézői reakciók miatt jön rá pár lájk, és kész.

Próbálj meg valami egyedit belevinni a képbe. Ehhez el kéne mélyedni a "lapos" képzőművészetek elemzésébe, mondhatnám, művelődni, csak attól megsértődnél. :) Hogy milyen érzéseket keltenek az emberben a vonalak, formák, stb. Aztán ezeket kihasználni - vagy nem. Egy mondatot idemásolok: Cartier-Bresson understood how paintings function. If he needed to make a point, he looked for background objects to support his idea.

Aztán, ami manapság mintha tilos lenne, a fény felhasználása. Pedig a fényképezés nevében is benne van a fény. :) Árnyékok, napsugarak kiemelnek részeket vagy elrejtenek részeket.

Lehetne kétféle megközelítés, az egyik az, hogy filmként felveszed a világot, és kivágod képként azokat a jeleneteket, amelyek ilyen szempontból jók, a másik az, hogy tervezel és végrehajtasz (ennek a minimuma az, hogy arra jársz és észreveszed). De egy biztos, hogy a sikert könnyen nem adják. Ma pedig mindenki azt gondolja, a világ olyan, mint a tévében a reklám, hopp, és már a tengerparton vagyok, ellenkező nemű modellek társaságában, én is szép vagyok, vad barna, iszom a Fantát - de hát ehhez szemlátomást nem kellett semmi, így jött a reklámszünetben... De kellett. :) Egy jó egy-másfél-két év kemény szellemi munka (és fizikai, hajnalban kelni, kimenni a mezőre, van-e köd, stb) után mutass felvételeket.

"Viszont én most meg leszek kövezve." Ha már így elvártad a figyelmet, akkor csak segítek. :) Mi az, hogy végre nincs középre komponálva? Nincs a képalkotásnak ilyen negatív, kizáró szabálya. Nem lehet azt mondani, hogy attól, mert középre van komponálva, attól nem jó a kép. Azt lehet mondani, hogy a középre komponálás, a szimmetria, stb. az emberben általában milyen érzelmi hatást kelt, és ezt akár ki is lehet használni.