Szeretnék megtanulni fényképezni. De nincs nagyon alkalmam eljárni természetbe, városba. Így mi mást lehet fényképezni?

Nem tudom, megtalálható egy tévés sorozat. A magyar címe Fotózz úgy, mint egy profi! Ha megtalálod, érdemes végignézni. Szemléletes, egyszerű, közérthető, vicces.

Sok online oldal is van, amelyik tud segíteni ebben.

A digitális világban nincs elrontott film.

A fotózás egy alkotói tevékenység, amit jobb esetben nem azért csinál az ember, hogy fotózzon, hanem azért fotózik, hogy közöljön, kifejezzen, megmutasson valamit. Ugyanúgy, ahogy írni sem azért szokott az ember, csak hogy írjon, hanem hogy közöljön valamit. Ha nem tudod, hogy mit fényképezz, akkor inkább nézd mások fényképeit és olvass. De ne a fotózás technikai dolgairól, mert attól nem kerülsz közelebb a témaválasztáshoz. Inkább olvass szépirodalmat, történelmet, társadalomtudományokról, keresd meg azt, ami téged érdekel és meg akarod mutatni másoknak.

Épp pár napja idéztem erről a témáról a blogomon Jonathan Jonest a Guardianből: “ha igazán jó képeket akarsz, akkor ne egy hajóútra menj! Menj egy háborús övezetbe – vagy a szüleid lakásába! A fotózás lényege, hogy eredeti témákat találj. Dokumentálja a világot, így a fényképezés valódi művészete abban rejlik, hogy felfedezel valami újat, személyeset, vagy megdöbbentőt. Amikor Richard Billingham a családja felé fordította a fényképezőgépét, akkor a saját világát mutatta meg, bátran, megindítóan. Amikor Robert Capa a háború szívébe vitte fényképezőgépét, akkor feledhetetlen igazságokat talált. Brassai egy érzésekkel teli varázslatos éjszakai világot fedezett fel Párizs Éjjel című könyvében. Garry Winograndnak hihetetlenül jó szeme volt a szokatlan és magávalragadó dolgokra. Larry Burrows olyan képeket készített Vietnamban, mintha egy tragikus művész komponálta volna őket, mégis megrázóan valósagosak voktak.

Ezek a hatalmas fotósok bizonyítják, hogy a fotózást csak a – gyakran hétköznapi dolgokban is fellelhető – különleges dolgok keresése által válhat művészetté. A remek fényképek a csodás és borszasztó valóságot mutatják.”

pontosítanám az első bekezdésem végét:

Keresd meg azt a környezetedben, ami téged érdekel, neked fontos és amit meg akarsz mutatni másoknak, hogy ők is úgy lássák azt a dolgot, ahogy csak te tudod nekik megmutatni. Mert ha csak annyit tudsz tenni, hogy odamész és lefényképezed, akkor semmit nem tettél hozzá a látványhoz és semmit nem tettél hozzá ahhoz, ahogyan a fényképezőgéped fényképez, a képet nem te készítetted, hanem a gép. A fotó attól válik a te alkotásoddá, hogy te választod ki a különleges témát, te találod ki, hogy azt hogyan mutatod meg és mit fejezzen ki.

Persze ez nehéz, tanulni, gyakorolni, fejleszteni kell. Ezért érdemes sokat nézegetni mások képeit (minél nagyobb művészek minél jobb képeit minél több féle műfajban) és ezért kell sokat olvasni a világról.