Mi a funkciója, miért kell tükör a mai korszerü digitális DSLR fényképezőgépbe?

Egyrészt az optikai kereső sokkal jobb képet ad, főleg napsütésben jobban használható. Másrészt a fénymérés és az autófókusz működéséhez is kellett. Mivel ezek már máshogyan is megoldhatók, nem is kell feltétlenül a már meglehetősen anakronisztikus tükör.

[link]

Itt volt már róla szó:

www.gyakorikerdesek.hu/elektronikus-eszkozok__fenykepezogepek-kamerak__4758295-ma-lenyege-a-digitalis-tukorreflexes-dslr-fenykepezogepeknek

Nem tudok mobilról linkelni, így bemásolom.

Gondolom a kérdés elsősorban az, hogy

minek használjuk a tükröt, ha a kép

amúgy is egy érzékelőre vetül, ahonnan

ki tudjuk olvasni, és az elektromos

keresőben láthatjuk, éppen mit fotózunk.

Az igaz, hogy már ma is olyan

felbontású EVF-ek vannak, amik

ugyanolyan részletgazdag képet adnak,

mintha tükröt és optikai keresőt

használnánk. A Sony SLT gépeiben

régóta ilyen lakik.

A gond nem is a látvány(bár sokan

esküsznek arra, hogy az OLED

mátrixkijelző sosm lesz "olyan", mint az

optikai kép, illetve nem eléggé

"természetes", de ez hasonló, mint a film

vs. digitális vita). A probléma, hogy a

jelenlegi élőképes (tehát CMOS vagy CCD

érzékelőre vetített kép alapján történő)

autófókusz állítás sosem lesz olyan gyors,

mintha dedikált AF érzékelőt

használnánk. Ugyanis utóbbiak nem csak

azt tudják megmondani, hogy éles-e a

kép de azt is, hogy merre kell állítani, ha

életlen (fázis érzékelő AF). Az élőkép

viszont nem tudja megmondani, merre

indulj, ha élesíteni akarsz.

Emiatt szükség van egy dedikált AF

érzékelőre, amit viszont nem tudnak

rátenni a nagy CMOS-ra. Így jól jön a

tükör, ami az érzékelő helyett az AF

modulra vetíti a fényt, miközben te az

optikai keresőt használod. Ezért van,

hogy az SLT-kben is találsz egy félig

áteresztő tükröt, mely a fény egy részét

állandóan egy AF szenzorra vetíti, és

csak a maradék fényt használhatod a

felvételben. Előnye, hogy van EVF (erről

később) videózás közben is pontos a

követő AF, nem kell tükörfelcsapó

mechanika, így a gép tartósabb, hátránya

a fényveszteség, és kevés fényben az AF

pontatlansága.

Ami paradigma váltást hozhat, az a

Canon új, két diódás CMOS szenzora, ami

a 70D-ben debütál. A technológia azt

ígéri, hogy CMOS szinten lehet majd fázis

érzékeny autofókuszt kialakítani. Ez

hatalmas dolog lenne, mert gyors,

megbízható, videó közben is aktív

élőképes autofókuszt biztosít

fényveszteség és bármilyen tükör nélkül.

Még nem lehet megmondani, ebben

mennyi a marketing, és milyen lesz a

tényleges használat, de benne van a

dologban, hogy 5 év múlva

megjelenjenek az első EVF-es profi

Canon gépek.

Ez sokat segítene, mert az EVF rengeteg

olyan adatot megjeleníthet, amit az

optikai kereső nem: beégés,

alulexponáltság (zebrakép), hisztogram,

szintezési adatok (vízszint), focus peak

screen (a képen belül egy nagyított rész,

ahol az élesség ellenőrizhető) és még sok

más. Ráadásul a kép erősíthető, így

nagyon sötét szituációkban is MF-hez

elegendően világos és éles képet

produkálhat.

Szóval izgalmas lesz, mit hoz a következő

pár év, a kérdésed nagyon aktuális.

"A régi prizmás analógoknál még érthető volt."

A mai dslr felépítése is pontosan ugyanolyan te okostojás, 1-2 apró különbség van csak :))