Régi magnók, és hangrendszer VS mai digitális technika?

Egy mai 5.1es hangfalrendszert nehéz összehasonlítani egy régi sztereoval.

Lehet, hogy a mai 5.1es, de attól még szólhat úgy, mint egy bögreszett, és lehet, hogy a régi "csak" sztereo, de lehet olyan ütős, hogy lerepül a fejed.

Egyébként hozzáteszem, hogy manapság is elnyomó többségben sztereo hangfalakat használnak, és a hanganyagok is sztereók.

A lejátszással kapcsolatban:

Ha nagyon kritikusan szemléljük, akkor igen, az analóg jobb, mint a digitális. Ugyanis sokkal közelebb áll a valósághoz, és nem szab olyan korlátokat.

A digitális pont arról szól, hogy egy megadott határon belül mozoghatsz, és férjél el ott. Na jó, azért nyilván el leheg férni, de akkoris.

Ezzel szemben a bakelitlemezen a zenészeket elhagyó hanghullámok lenyomatával találkozol, nem pedig 1esekkel és 0ákkal.

Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogyha leugrasz a nagymamához, és felteszel egy retkes poros Kordagyörgyöt a kerámia hangszedős beépített erősítős Tesla roncsára, és meghallgatod a félkenyér nagyságú hangszóróin, akkor fenomenális zenei elményben lesz részed.

Nem.

Egy jó hangzáshoz egy magas minőségű lemezjátszó deck kell, egy komolyabb erősítő, és jó minőségű két, de inkább háromutas hangfal.

Ha van fölös 150-200 ezer forintod, lehet egy jó belépő szintű rendszered, és elérted a cd hangzást.

Ha pedig van fölös 500+ ezrecskéd, akkor lehet f@*za high end rendszered, és felülmúltad a cd hangzást.

(mivel régi dolgokról beszélünk, ezeket mind be lehet szerezni használtan, újonnan sokkal drágábbak)

A vinyl szinte kimaxolhatatlan. A minőség és a hangzás tőled függ, te határozod meg azzal, hogy milyen eszközeid vannak.

Nekem azért elég alap cuccaim vannak (de nem játékszerek azok sem), és így is érezni, hogy az analóg valahogy élettel telibb, mint a digitális. Mondjuk azért az Ortofon hangszedő és az Onkyo hangfal nem annyira alapszintű, de modnjuk a Panasonic masinám, meg a Grundig emplifájör nem olyan nagy csodák.

A kazettás magnódeck-ek között is vannak csúcsminőségű készülékek. Egy 3 motoros (abból is direct drive-os), 3 fejes, dual capsteines kazettásmagnók szépen játszanak le. És ezt még lehez fokozni azzal, hogy metal kazettát hallgatsz. Most metal alatt nem a zenei műfajt értem, hanem a kazetta típusát. Vannak: vas, vas-króm, króm és metal kazetták. Ezek a kazettaszalag anyagminőségét mutatják.

A kazetta részletgazdagabb. Töltöttem le egyszer egy zenét mp3-ban. Azt meghallgattam gépen (80 ezres hangkártyám van és 60ezres 5.1-es pc hangfalszettem). Nem szólt rosszul. Ugyanezt a letöltött zenét átvettem kazettára. És mi lett az eredménye? Az, hogy a kazetta sokkal részletgazdagabb, hallottam a dobos lábcintányérját, míg mp3-ban - a gépen - nem. Anno a Dr. Dre is megmondta, hogy a hip-hop lábdobját (a mélyet) a kazetta adja ki a legszebb hangzásban. Anno a fekák (és a break-esek) nem csak divatból mászkáltak az utcákon, a vállukon lévő magnókkal, mert ugye a "gettómagnók" azok kazettásak voltak.

Némely zenei műfaj, mint pl. a hip-hop, punk, jazz, blues, country kazettán szól szebben, részlet gazdagabbak a mélyebb tónusok. A kazettának van egy olyan háttérhangja/zaja - ilyen torzítás-szerű valami - ami olyan frekvenciájú ami természetes az emberi fül számára. Az elektronikusabb zenék - főleg ahol sok szintetizátort használnak pl. Jean Michel Jarre vagy Pet Shop Boys - magasabb frekvencián vannak többnyire, ezért ezek kazettán nem szólnak annyira szépen. Ilyen zenéket jobb cd-n vagy bakeliten hallgatni.

Egy többmilliós analóg vs többmilliós digitális hi-fi/high-end rendszer között nem fogsz észrevenni semmilyen hangzásbeli különbséget.

A digitális rendszerek adatokat játszanak le, adatfájlokat (mp3, wma, OGG Vorbis, Flac...stb.) amik lényegében nem mások - informatikai nyelvre lefordítva - mint 1-esek és 0-ák sokassága. Ez tény.

Az analóg adathordozókon (hanglemez, kazetta...stb.) maga - a hangszerek és az énekes - hangja, hanghulláma hallható. A hang ugye mi is? A levegő rezgése, amit te hallasz a füleddel.

A levegő rezgését mivel lehet a legélethűbben előállítani, hát a puszta fizikával és nem a számítógépes adathalmazokkal. Ebből a szempontból, mindig is előnyben lesz az analóg hangtechnika a digitálissal szemben.

Azonban ugye a technika fejlődik. Például egy 320 kbps-os WAV fájl, más majdnem ugyanolyan jó hangzásban, mint egy bakelitlemez. Ugyanakkor egy agyonra zajszűrt szarrá masterelt CD, bőven nem fog úgy szólni, mint egy jó minőségű metalkazetta vagy egy vinyl-lemez. A bakelit lemezen mineden rajta van amit felvettek, olyan hangok is, amit emberi füllel nem is tudsz meghallani.

A CD-n és a Wav-nál egy bizonyos számú hangminta van másodpercenként, ami nem az egész zene: csak részei a zenének.

Tegyük azt, a CD Audio az 44 100 hangminta/másodperc, és 16-bites (egy hangminta 16 bitet foglal).

Úgy körülbelül. Sok minden ki van hagyva a zenéből. De ugye ott van a Flac formátum például ami elvileg veszteségmentes, elvileg. Gyakorlatilag pedig nem teljesen, ugyanakkor az emberi fül ezt a különbséget már nem hallja meg.

Ugye eddig beszéltem az analóg rendszerek előnyeiről és a digitális rendszerek hátrányairól. Most kicsit fordítva is akkor. :)

Az analóg rendszereknél nagyon-nagyon nem mindegy a lejátszók és az adathordozók minősége. Egy kazettásmagnó deck, igen bonyolult mechanikai rendszerből áll, és a forgó alkatrészek kopnak. Ha lazul a szíjhajtás, akkor "nyávogva" szól a kazetta. Van, hogy a fejek átmágneseződnek. Vagy szimplán koszosak lehetnek.

Persze van erre is megoldás, pl: a kerámia fej nem mágnesez át, a direct drive motoros meghajtású magnóknál eleve nincsen szíjhajtás, így a szíj nem tud lazulni.

Dual capstan: Kettős főtengely. A finomabb deckek két főtengely + gumigörgő párost is alkalmaznak, egyet a fejek előtt, egyet utánuk. A két tengely összjátéka optimalizálja a szalag feszességét a fej előtt, és csökkenti a "nyávogás" veszélyét.

Nem rossz dolog kazettán zenét hallgatni, csak tudni kell, hogy mivel hallgassunk.

A lemezjátszóknál fontos, hogy nehéz legyen a lemeztányér, minél nehezebb a lemeztányér, annál kevésbé "dobálja" a lemezt. A lejátszó kar kiegyensúlyozása is fontos, valamint a jó hangszedő. Nem mindegy, hogy a lejátszó tűje milyen anyagból van, az olcsó kerámia vagy kristálytűs hangszedők, amik magas tűnyomással dolgoznak (olcsó lemezjátszók), hamar tönkrek*rják a hanglemezt, aztán recseg, serceg, pattog rondán szól. Itt is előnyösebb a szíjhajtás helyett, a direct drive meghajtás. A porvédettség kiemelten fontos, viszont a lehajtható porvédő plexik rontják a hangzást, dobozhangja lesz.

Továbbá a lemezt szakszerűen megfelelő eszközökkel és módszerekkel mosni is kell. A jazettásmagnó deckeket is kell ám pucolgatni néha. Az analóg rendszerrel foglalkozni kell. A digitális rendszer ehhez képes nem macerás, van egy jó cd-playered (arra figyelsz, hogy a cd-t ne taperold össze) vagy van egy jó médialejátszód amibe bedugod a pendrive-ot (vagy eleve van egy x GB-os/TB-os belső tárhelye a lejátszónak) és már szól is a zene.

Több 100.000 Ft feletti rendszereknél már mindegy melyik, mindegyik jó ám. Személy szerint én jobban szeretem az analóg hangzást, de egy jó flac-et azért nem vetek meg én sem.