Működik az élet elektronikus eszközök nélkül?

Természetesen jobb volt, én még emlékszem arra az időszakra. 15 évesen még nem volt otthon telefonunk, de a faluban volt egyetlen telefonfülke, és oda jártam telefonálni, ha fel akartam hívni a barátomat. Jóformán beköltöztem a fülkébe, még mindig emlékszem a fílingjére még 20 év után is. Ahogy felmelegítette a nyári nap, fülledt és büdös volt, a lábammal tartottam nyitva az ajtót amíg dobáltam be az aprót. Még a csörgő hangjára is emlékszem, mert ha elfogyott a pénzem visszahívott.

Viszont nyugodt voltam. És miért? Mert otthon nem csörgött semmi percenként, lehetett pihenni ha akart az ember. Ma az van, hogy amikor épp kicsit délutáni sziesztáznánk vasárnap a párommal, akkor hív fel valaki. Vagy este, amikor megnéznék végre egy filmet. Pár napig nem volt netem, és számtalan kétségbeesett üzenetet kaptam, hogy mi van velem. Nekem is hiányzott (részben megszokásból) de ami a lényeg, hogy rájöttem nem maradtam le semmiről abban a pár napban.

Ezen kívül ezek az eszközök arra valók, hogy felidegesítsenek akkor amikor kikapcsolódnál. Volt, hogy elmerészeltem menni a férjemmel 3 napra a Balatonra. Akkor hívott egy régi ügyfél, hogy kéne neki ez-az, mondtam neki, hogy pihenésen vagyok, ő közölte, hogy sajnálja, de nem tud várni 3 napot, elmegy máshova. Azzal hogy felvettem a telefont, csak azt értem el, hogy jó ideges lettem, jobb lett volna boldog tudatlanságban maradni, mert úgysem tudtam volna mit tenni. de ha meg kikapcsolom, akkor szintén kapom a számonkérést, hogy miért nem ért el. A minap voltunk egy horgásztón, és a társaságból az egyik ipse mondja nagy lelkesen telefonnal a kezében, hogy van ám itt wifi. Na akkor már már kiakartam, és mondtam neki, hogy kit érdekel? a tavat akarom nézegetni és békakuruttyolást akarok hallgatni. És akkor a tó partján olyant tettem amit már évek óta nem: Kezembe vettem egy könyvet...