Miért vásárol az ország áramot külföldről?

Egy ország áramellátását sziget üzeműre korlátozni rendkívüli módon megdrágítaná az elektromos áram költségét. Egy erőmű működtetése nem abból áll, hogy elindítom, aztán jóccakát. Az elektromos áram gazdaságosan nem tárolható, tehát minden erőműnek ugrásra készen kellene állni. Ha Rozi néni abbahagyja a traccspartit a szomszédasszonnyal és bekapcsolja a mosógépet, de közben jut eszéébe megmelegíteni a tegnapi babfőzeléket, az áramnak abban a pillanatban kell rendelkezésre állnia. Annyinak, amennyit elhasznál, és nem többnek. Az ország percenként változó igényét csak rugalmas, kontinentális keretek közt működő oda-vissza rendszerrel lehet megoldani, hiszen egy erőmű beizzítása sokszor fél napokat vesz igénybe. Túltermelni hülyeség, mert azt valami haszontalan dologra kell elhasználni.

Vannak gazdaságilag fejlettebb országok, ahol nem "büntetik" különadóval a háztetőőre szerelt napelemet. Oda-vissza mérővel rá avn kötve a hálózatra, amikor nem süt a nap, veszi az áramot, amikor süt, eladja. Nálunk a jelen gazdasági helyzetben ez még elképzelhetetlen. Vannak országok, ahol megéri szélerőműveket építeni. Nálunk csak a Bakony két pontján, meg az Alföldön térülne meg a befektetés. (Vagy külföldi befektetés által, mint az osztrák határ felé.) Vannak tengerparti országok, ahol ár-apály üzemű erőművek szolgáltatják az áram java részét. Nincs naprakész adatom, de utolsó ismereteim szerint Németország áramellátása pl 82%-a körül zöldenergiából termelődik. De a zöldenergia sem fenékig tejföl. Nappal süt a nap, de nappal Rozi néni kint kapirgál a kertben, csak este ér rá mosni, amikor kint már sötét van. Tehát rendkívül rugalmas rendszerre van szükség, és ezt csak kontinentális cserekereskedelemmel lehet fedezni.