Miért vesztek fényképezőgépet? Mi szükség van a fotókra?

Már nem veszek fényképezőgépet. Okostelefonnal kattingatok (Lumia 1020). Dokumentálás céljából. Az övcsatomon hordom, és amikor az 5 éves kisfiam olyan dolgot művel, amit úgy gondolom érdemes megörökíteni, akkor előkapom és kattingatok.

Kéthavonta akciósan 100 darab képet lenagyíttatok a Tennofotónál, és a nagyinak is szoktam az unokájáról küldeni képeket.

Igen értem.

Nézd, mindnyájan más habitusúak és más jelleműek vagyunk. Biztosan adódhatnak az ember életében olyan pillanatok, ahol az újrakezdéshez az ember ki akarja törölni a múltját. Megromolhat egy kapcsolat, tönkremehet egy vállalkozás, etc... Ekkor hirtelen felindulásból, akár a fényképeket is kidobhatja valaki.

De én nem ez a típus vagyok. Hosszú téli estéken néha elővesszük a fényképalbumokat, és nézegetjük. A fiam most 6 éves, ő is nagyokat kacag néhány régebbi, megörökített pillanaton. Vagy éppen szörnyülködik, hogy a cicájának mekkora óriási pocakja van a tavalyi vemhes fényképein...

Kicsit szétszórt vagyok, elfelejtettem írni, hogy amúgy szeretek fotózni, és a múló pillanatot lencsevégre kapni. Korábban komolyabb fényképezőgépeim is voltak (illetve ma is mind megvan, csak nem használom), de manapság már a mobilommal kattingatok.

Egy kerti szalonnasütésen, vagy az ex-évfolyamtársaimmal kártyázva, vagy a fiamat megörökítve a kertben.

És azt tapasztalom, hogy a digitális technika elterjedésével nagymértékben csökkent a papír kép készíttetés. A monitoron nézegetik néha. (De annak számomra nincs olyan feelingje. És amikor egy társasággal legközelebb összejövök, és elkezdem osztogatni a képeket, amiken rajta vannak, mindig nagy sikere van, és örülnek neki. És mindig megfogadják, hogy ezután ők is nagyíttatnak papírképet - aztán soha nem tartják be ezen fogadalmukat. [Kapni szeretnek ilyen képeket, de maguk nem erőltetik a nagyításokat...]