3D-s tartalmat nem 3d-s TV-vel lehet?

A "trükk" félig a készülékben, ill. annak a képernyőjében van. Másik részben a szemüvegben. A kettőnek (sőt még egyebeknek is) együtt kell működni ahhoz, hogy létre hozza a hatást.

Így sajnos nem működhet ahogy gondoltad.

Egyébként álmodozni szép dolog, viszont akkor lehet alapja ha a fizikai elveket is megismerjük és arra alapozva álmodozunk.

Még tizenévesen én is álmodoztam de nem alapok nélkül.

Ezelőtt kb 40 évvel, 18 éves koromra álmodozás és szorgos szakirodalmakban történő alap kutatások olvasgatása közben össze legóztam a ma működő (és kereskedelmi forgalomban kapható) 3D televízió rendszerek elvét.

Még akkor el mentem a HIKI-be ezekkel az ötletekkel. Akkor nem volt elég nagy sebességű működésre képes LCD anyag a megvalósításához. Pedig még a katódsugár csöves televízión is létre lehetett volna hozni az aktív 3D hatást az ötletem szerint. Sőt még az LCD képernyőről is álmodoztam, de ahhoz sem lett volna elég gyors az LCD anyag. Végül akkor ezért nem lett belőle semmi.

Aztán egyszer csak olvastam, pártíz évvel később egy rádió-tv újságban, hogy japánok megépítették a 3D szemüveget, amit 50-60 Hz fölött katódsugárcsöves monitoron lehetett használni a megfelelő programmal és videó vezérlő kártyával 3D megjelenítésre. Mint kiderült, épp úgy működött, ahogy én annak idején megterveztem álmodozás közben. (Végül lett is olyanom és használtam egy ideig, de csak a Windows 95-98 alatt volt hajlandó működni mert régi darab.)

Viszont soha sem "álmodoztam" fizikai alapok nélkül. Így ezek a dolgok végül mindig megvalósultak valahol.

Emlékszem, annak idején az is megfordult a fejemben, hogy megfelelően rövid hang hullámokat ha valamiképpen irányítani tudnánk, akkor a futási és visszaverődési idejéből ki tudnánk rajzolni a tárgyban lévő eltérő keménységű rétegek határvonalát mélységben ábrázolva.

Aztán maradt is annyiban a gondoltat, mert a kivitelezéssel már gondban voltam. Ezen az elven működik ma az ultrahangos monitor.

Szerintem álmodozni nem csak szép de hasznos is lehet.

Egy a lényeg, hogy előbb ismerjük meg a realitásokat, aztán azokra alapozva álmodozzunk. Sok új és hasznos dolog láthat így napvilágot.

A "régi" számítógépes 3D szemüveg egy videó kártyával együtt jelent meg a hozzá való szoftverével együtt. Az működött a windows 95-98 alatt.

Arra emlékszem, hogy nálam 50-60 Hztől ment 85 Hz-ig.

Az akkori monitorom nem volt többre képes. be jött egy táblázat és ott lehetett választani frissítési frekvenciát.

A mostani, újabb ilyen (szemüveges) kártyához már 120 Hz-es monitor kell.

A másik, a hitetlenkedő hsz.ra azt tudom mondani, hogy az ilyen dolgokat elméleti szempontból egymástól függetlenül nagyon sokan kidolgozzák a világban egymástól teljesen függetlenül. Az elérendő célok, a vágyaink nagyjából azonosak. A már megismert alap kutatások eredményei szintén adottak. Ebből nem nehéz össze rakni egy működési elvet. Azt megvalósítani azért nehéz mert eleinte a fizikai akadályok okozzák a legnagyobb problémát.

Talán azért nehéz elképzelni ezt, mert aki nem foglakozik ilyesmivel és legfeljebb keresztrejtvényeket fejt, az mélyebb szinten nem feltétlenül ismerős tudományos témakörökben, hogy annak a lehetőségeivel logikázzon. (mondjuk én speciál utáltam a keresztrejtvényt) :-)

Nem az volt a kedvenc témám.

Inkább a fizikai dolgok érdekeltek mindig.

Ezekről már több helyen is írtam a fórumon.

Nem nagy dolog ez mert csak össze kell rakni az adott időben elérhető fizikai eszközök elvi lehetőségeit.

Ez kb csak annyira bonyolult dolog mint össze rakni egy LEGO elemekből álló figurát, ami valamit megformáz.

legfeljebb csak annak lehet ez bonyolult, aki misztifikálja, hogy "3D az hajj de nagy dolog".

Pedig nem az. Ez csak fizika. Ha meg van hozzá az ismeret, akkor semmi az egész. Mondom, ez szinte "legó a gyereknek".

Annyi a különbség, hogy ehhez ismerni kell a kor fizikai ismereteit. Az sem nagy dolog. Ha valakit ez érdekel, akkor könnyen megismerheti. Emlékszem, még iskolába sem jártam és figyeltem ahogy apám össze barkácsolt egy telepes elektroncsővel (DLL21 vagy DLL101) és sok beépített elemmel egy fülhallgatós táskarádiót.

Mindig nyaggattam az öreget, hogy "apu, mitől világít a zseblámpa izzója?" magyarázta, én meg érteni próbáltam de nem egészen volt kézzelfoghatóan világos a dolog.

Nagyobb koromban, amikor olvasni tudtam már, meg voltam sértődve ha valami nyálas regényt vettek nekem olvasni. Akkor mindig tudományos ismeret terjesztő könyveket szerettem bújni. Aztán megismertem az tv működési elvét és megismertem, hogy létezik egy új technika a ledes fényforrás, amivel világító pontokat lehet létrehozni, mint az első ledes karóra szám kijelzőjében.

Először azzal próbáltam volna világító pontokból tervezgetni kép megjelenítő elvét. Aztán utána számoltam, hogy hány világító kép pont kellene és az mekkora horribilis fogyasztást, kiloWattokat jelentene. Szóval a ledes pontokból kialakított kép megjelenítés gyakorlatban a hatalmas összes fogyasztás miatt nem volt járható elméletben sem. Pontosabban ez volt a gyakorlatban a reálisan használható megvalósíthatóság elvi akadálya.

Aztán mivel találkoztam az akkoriban publikált LCD elvével (egy rádiótechnika évkönyvben olvastam először az LCD-ről, mint újdonságról) és a statikus tér vezérléshez tartozó kis áram igényről is olvastam, ezért kezdtem azzal tervezgetni.

Az LCD képernyő vezérlésével adódtak elvi és gyakorlati gondok (ez már a HIKI-ben) Véghely Tamással (egy bozontos fekete szakállú fiatalember volt akkor) a vele való beszélgetés után derült ki. A működési sebessége akkor még nem volt megfelelő (nagyon lassú volt). Volt még egy másik dolog is, a képernyő mátrix kereszteződési jelensége. Vagyis ha mátrixban megcímzünk egy pixelt, akkor az adott soron és megcímzett oszlopon minden egyes pixel a megcímzettől távolodva, kereszt alakban (címzett soron és oszlopon) is aktivizálódott, habár egyre halványodva. Erre már nem találtam megfelelő elvi megoldást.

Végül ezt úgy oldották meg a kutatók, hogy a pixel mellé integráltak egy minimális elektronikát, ami minden megcímzett pixelnél megőrzi a beírt információt és a következő beírásig így érvényesíteni tudja a megfelelő szintű vezérlést a pixelen. A tápfeszültséget és a vezérlést átlátszó ónoxid v. indiumoxid vezető pályákon lehet kép ponthoz vinni, a min nem akadályozza a fény útját. Ez a jelenlegi TTF kijelző működése nagy vonalakban.

Egyébként ahogy vissza emlékszem ez kb 1973-74 környékén történt, 18-19 éves koromban, hogy elmentem az ötletemmel a Hiki-be Véghely Tamáshoz, az akkori folyadék kristályos témakör kutatójához.

Egyébként itt található Véghely Tamás önéletrajza, amiben lehet látni, hogy '74-ben, akkor frissen oda került fiatal kutató mérnök volt. [link]

jav.:

nagy sietségben elírtam a TFT rövidítését, tehát nem "TTF"

Thin Film Transistor, tehát "vékonyfilmes-tranzisztor"

Osztod azt ész itt utolsó. -.-

Ha nincs POLARIZÁLT kijelződ, akkor NEM FOG MENNI a 3D, hányszor írjuk már le ezt?? Aktív 3D-hez meg szinkron modul kéne és ha lenne is ilyened, akkor még ott van az is, hogy 120Hz alatt olyan csíkos a kép, hogy 2 perc alatt megfájdul a fejed tőle...