Az alacsony vagy a magas frekvenciájú áram veszélyesebb? Miért?

Én meg úgy hallotam egy iskolában elektronikát tanult ismerősömtől, hogy EU.ban sokkal több a hálózati áramütés általi halálesetek, mert a szív és a hálózat is 50Hz, míg amerikában 60Hz a hálózati áram.

Mivel az 50Hz az megyegyezik az EU -s és az emberi szív frekvenciájával, ezért megzavarja a szervezetet. És ez okozhatja a szívmegállást.

Ez az elmélet megdőlni látszik mivel webes infó szerint a szív nem állandó frekvenciájú. Sok tényező befolyásolja (mint pl. a lélegzés is), a pillanatnyi frekvenciáját 50-90Hz-ig.

"A szívműködés soha nem teljesen ritmusos. A szívverés ritmusa szívbetegség esetén teljesen kaotikussá válhat, azonban egészséges emberben sem teljesen szabályos.

A szív pillanatról pillanatra reagál a légzés, keringés aktuális viszonyaira és a hormonális-idegi állapotra. Belégzés idején a szívritmus kissé felgyorsul, kilégzés alatt pedig lassul. A szívünk hasonlóképpen folyamatosan reagál az idegrendszer rezdüléseire és a hormonrendszer hullámveréseire. Az egészséges szív tehát minden pillanatban reagál a környezet aktuális elvárásaira. A szívfrekvencia változékonysága, variabilitása pontosan tükrözi az egészséges szív válaszkészségét és az ember általános egészségi állapotát.

A szívfrekvencia-variabilitás az autonóm (vagy ahogy régen tanultuk, vegetatív) idegrendszer szimpatikus, illetve paraszimpatikus aktivitásának indikátora, a szív- és érrendszer alkalmazkodóképességéről ad pontos képet.

A szívműködés az aktuális szükségletnek megfelelően minden pillanatban lassul vagy gyorsul annak megfelelően, hogy mennyi vért szükséges körülkeringetnie az érrendszerben. Számos élettani folyamat szabályozza a működését, de a közvetlen vezérlést a vegetatív idegrendszer végzi. A szimpatikus idegi ingerek gyorsítják, a paraszimpatikus beidegzés ezzel szemben lassítja a szív munkáját.

A variabilitás, változékonyság megmutatja, hogy mennyire képes a szív követni a szervezet keringési szükségleteit. Minél nagyobb a variabilitás, annál nagyobb a szív rugalmassága, pillanatnyi alkalmazkodó képessége. A percről percre, lélegzetről lélegzetre, belégzésről kilégzésre adott szívritmusváltozás hűen leképezi a szív készenléti állapotát és egészséges válaszreakcióját a folyamatosan változó élethelyzetekre. A pillanatonként változó légzési minta éppúgy befolyásolja, mint a zsigeri idegrendszerből szüntelenül érkező impulzusok vagy a stresszt kísérő hormonális ingadozások.

A szív válaszkészsége a teljes ember mentális, érzelmi, hormonális, idegi egyensúlyát és az életkihívásokra adott reakcióképességét megmutatja. A nagyobb szívfrekvencia-variabilitás (Heart Rate Variability – HRV) avagy pulzustartomány

tehát az egészség komplex mérőszáma.

A HRV leírja, hogy a szív milyen módon képes a belső és külső környezet megváltozott terheléseire a szívveréstől szívverésig eltelt időtartamot folyamatosan megváltoztatni (RR távolságok), és ezzel a szív alkalmazkodását. A szívfrekvencia-variabilitás tehát az RR távolságok változásának kifejezője.

A szív ezen alkalmazkodóképessége a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer optimális összjátékán, együttműködésén nyugszik. A paraszimpatikus idegrendszer magas frekvenciájú elektromos impulzusai a szív pulzusának gyors csökkenéséhez vezetnek; acetilkolin szabadul fel, melynek kiválasztása gyors értágulást eredményez. A szimpatikus idegrendszer alacsony frekvenciájú impulzusai ezzel szemben a szívritmus emelkedéséhez vezetnek, az adrenalin és noradrenalin felszabadulása következtében. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha a szimpatikus lenne az autó gázpedálja, a paraszimpatikus pedig a fék.

Növekvő fizikai aktivitásnál lecsökken a paraszimpatikus hatás, ilyenkor a szimpatikus a fizikai aktivitásnak megfelelően emelkedik. A szívfrekvencia-variabilitás tehát nyugalomban mindig nagyobb, mint fizikai aktivitásnál.

Megfelelő szívfrekvencia-variabilitást akkor ér el a szervezet, ha egyensúly áll fenn a két rendszer között. A szimpatikus rendszer túlsúlyba kerülése a HRV értékét is csökkenti, ez pedig növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulási esélyét.

Hogyan mérhető?

Ha az egymást követő szívütések között eltelt időt pontosan megmérjük, ebből a percre kivetített szívfrekvencia kiszámolható. Ha ezt egy számítógépes szoftver minden egymást követő szívverés esetén villámgyorsan elvégzi, és a kapott pillanatnyi frekvenciákat az idő függvényében ábrázoljuk, az ábrán látható kaotikus grafikont kapjuk, melyből mindössze annyit láthatunk, hogy a szív folyamatosan próbálja követni a külső ingereket, pillanatnyi frekvenciája állandóan igazodik.

A reakcióképesség, azaz a szívfrekvencia változékonyságának leírására statisztikai mérőszámokat alkalmaznak, mint pl. az átlagos pulzustól való eltérés (standard deviáció vagy variabilitás). Bármilyen mérőszámot is alkalmazunk, a változékonyság csökkenése a krónikus stressz miatt túlhajszolt szívet mutatja.

A szívfrekvencia-variabilitás mérése és kiértékelése a Teslagraph-rendszerrel történik. Ennek segítségével a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer együttműködése könnyen áttekinthetővé válik, illetve kimutathatók az összjáték tartós hiánya következtében kialakuló egészségkárosodások, mint pl. szívinfarktus, cukorbetegség, aritmia."

lásd kép:

[link]

"Mire jó a szívfrekvencia-variabilitás mérése?

A szívfrekvencia-variabilitás vizsgálata a szív- és érrendszer szabályozásának új, nem invazív megítélését teszi lehetővé. A szívfrekvencia-variabilitás csökkenése a hirtelen halál kockázatának növekedését jelzi. A HRV beszűkülését eddig több kardiológiai és egyéb eredetű betegségben is megfigyelték, mint például akut szívinfarktust, illetve szívtranszplantációt követően, szívelégtelenségben, különböző szívbillentyű-eltérésekben, a szívizom betegségeiben, hipertóniában, veseelégtelenségben, a hangulati élet súlyos zavaraiban (major depresszióban), valamint különböző súlyos fokú agykárosodásban.

A HRV szívinfarktust követő csökkenése fontos kockázati tényező elsősorban a súlyos aritmiákból (pl. tartós kamrai tachycardia) eredő hirtelen halálozás szempontjából. A HRV csökkenése a cukorbetegség egyik gyakori szövődménye, a cukorbetegséghez társuló idegkárosodás (diabéteszes autonóm neuropátiának) korai előrejelzésében is kiemelkedő jelentőségű.

#12: Valamikor 3 orvos összefogott, és a világban fellehető szakirodalmat megkutatta, és egy könyvbe foglalta:

[link]

De te biztosan jobban tudod.