Olyan digitális fényképezőgépet keresek, ami az exponáló gomb lenyomása után azonnal, vagy szinte azonnal exponál. Melyik lenne az?

A CCD kontra CMOS-szenzor

A CCD és a CMOS-szenzor közötti alapvető különbség a gyártási eljárásból adódik. Helyes elnevezésük az elektronika világában: CCD-NMOS és CCD-CMOS. A köznapi nyelvben azonban az előbbi, egyszerűbb, ámbár helytelen kifejezéseket szokás használni. Az NMOS gyártástechnológia bonyolult és költséges, a CMOS érzékelők viszont egyszerűbben és költségtakarékosan gyárthatók, valamint kevesebb hiba jelentkezik a gyártás során. A CCD-CMOS érzékelők belső szerkezeti kialakítása miatt nagyobb sebességű sorozatfelvételre nyílik lehetőség. Szintén előny, hogy a lapkán belül az időzítéseket megvalósító timeren kívül még az A/D átalakítás is elvégezhető.

A CCD-k (CCD-NMOS) előnye a nagy érzékenység, hátránya viszont a jelentős fogyasztás. Egy CCD-NMOS érzékelő 5-6 Watt fogyasztású is lehet, míg a CCD-CMOS-nál a 0,5 Watt is elegendő. A CMOS érzékelőket igen széles körben használják. Költségtakarékossága miatt ilyen érzékelőt építenek az olcsó, kompakt gépekbe. A profi tükörreflexes gépek között is találunk CMOS érzékelős modelleket, ezeket itt az alacsony fogyasztás és kis képzaj miatt alkalmazzák. Az alacsony fogyasztás együtt jár a kis melegedéssel, az pedig jóval alacsonyabb képzajt okoz, mint a CCD-NMOS technológiával felszerelt gépben. A CMOS szenzor hátránya a rosszabb jelterjedési sebesség, bár itt a kiegészítő áramkörökkel mérsékelhető a probléma.

A CMOS szenzor elterjedésének legnagyobb korlátja az ehhez az érzékelőhöz szükséges nagy zársebességből adódik. A nagyon rövid expozíciós időhöz gyors zárra van szükség. A CCD-NMOS-nál az átlagos elektronikus zár is jól működik, a CMOS-nál viszont már gyorsabb elektronikus zárra van szükség. A professzionális gépek esetében ez nem jelent problémát, hiszen ilyen zárat alkalmaznak eleve a hagyományos gépeken is. Az olcsóbb gépeknél viszont ezek az igényes alkatrészek túl drágák, ezért ebben a kategóriában a legtöbb esetben CCD-NMOS érzékelőt találunk. Olcsó CMOS szenzorral ellátott gépeknél ha átmeneti tárolót se építenek a gépbe, jelentkezhet az ún. térelhajlás.

Ezt elsősorban mozgó tárgyak fényképezésénél lehet észrevenni, amikor a kiolvasás ideje alatt a fotózott tárgy elmozdul a helyéről.

Nem arra gondolsz, hogy a gomb lenyomása után a gép fényt mért, fókuszt állított, és ezzel volt elfoglalva?

Erre részmegoldást kínál, hogy legtöbb gép esetén, ha csak félig nyomod le az exponáló gombot, majd úgy tartod, akkor elvégzi a szükséges méréseket, majd amikor eljön a pillanat, lenyomod egészen. Ez esetben a lenyomás pillanatában fog exponálni.

Másik megoldás lehet, hogy kézi beállítással (ha van ilyened) beállítasz mindent a megfelelöre, azután már csak nyomkodnod kell a gombot. E két módszer hátránya, hogy sajnos tudni kell, hogy milyen távolságra fog bekövetkezni az esemény.

Igazi megoldást erre a tükörreflexes gépek nyújtanának, ök is mérnek, de pokoli gyorsak. Viszont hátrányuk, hogy viszonylag nagyok, külön, komoly táskát, csomagot jelentenek, és földi ember számára szinte elérhetetlenek árban.:(