Co hegesztőnél Amperen vagy volton kell elvenni ha vékony lemezt szeretnék hegeszteni ?

Nem hegesztettem túl sokat életemben, de a lényeg hogy a vékony anyagot pontozni kell, nem lehet folyamatosan hevíteni mert átlyukad.

30-40 amper 1 mm vastag lemeznél jó lehet, a feszültséget pedig emeld addig, amíg működésre nem bírod.

Én legalábbis így szoktam zártszelvényeket hegeszteni, szökőévente egyszer, és úgy is néz ki. De tart.

Az energiabevitel egyenesen arányos a feszültséggel, és az áramerősség négyzetével arányos, tehát az ampert sokkal inkább érdemes jóra állítgatni. A feszültség ha nagyobb, akkor nő az ívfúvás, szélesebb lesz az ív, jobban terül az olvadt csepp, de módjával túlzásba tekerve segít, hogy az alacsony amper miatt lökdösődő huzal mégis valahogy le tudjon olvadni, mire odaér, hogy újra kell. Persze ez mégis inkább csak tapasztalatszerzésre jó, és előbb-utóbb beáll az ember keze arra, hogy kellemesen csípős amper és pont a hozzá illő volt beállítás legyen a legjobb, és úgy mellesleg a leggyorsabb is ez.

Általánosságban elmondható, hogy ha vékony az anyag, akkor annyi a baj, hogy nincs mi elvezesse a relative sok bevitt hőt, tehát vagy csökkented a hőbevitelt, vagy javítod a hőelvezetést valamelyest, esetleg mindkettő. Volt kollégám úgy hidalta át ezt, igaz, másfeles falú zártszelvénynél, csak 45 fokos illesztésekkel, hogy nulla réssel illesztette őket, tehát pontos darabolás, szép érintőleges csiszolással sorjázva "rongálás" nélkül, majd összeillesztve már csak meggyőződni tudott róla a nagy derékszöggel, hogy ez bizony tökéletes. Nyomott heftnek nem minősülő kis töltelékpöttyöket a mindenfelől leszorított darabra belülről kifelé úgy, hogy érzésre talán duplája is legyen a varrattal találkozó anyagmennyiség tölük, tehát eléggé közelebb voltak egymáshoz, mint amekkora a kis átmérőjük lett jó rövid lövésekkel (lehetett ilyet állítani a gépen, tökegyformák lettek). Aztán hagyta hűlni, addig a pár percig a másik melóját tolta meg, és ugyanúgy belülről kifelé egy eléggé vékony csíkot nyomott rá jócskán saroktól sarokig, és kész is volt. Ezt meg tudta úgy csinálni, hogy az esztétikai síkba csiszoláson ne legyenek minuszok. Valószínűleg kicsit kisebb feszültségen csinálta, mint ami kellemes volt a fülének, az amperen semmit nem vett vissza, az tkp egy élhető minimumon volt, ahhoz képest finomhangolt.

Utána természetesen hosszabb hűlést követően vette le a szorítókat, és ellenőrzés után egyáltalán nem volt ritka, hogy minimálisat rá kellett egyengetni, varratonként is, hogy síkban is maradjon és derékszög is legyen. Mindig a hátralevő varratok várható elhúzásait is belekalkulálva egyengetett nem teljesen jóra, és a vége egy perfekt, utókezelést nem igénylő, természetes hőingásban jó alaktartó keret lett a vége, rendkívül kis időráfordítással.